Mostanában ritkábban hallat magáról Libor Dezső. Igaz, nem tegnapelőtt, hanem 2010-ben nyert világbajnoki címet a nehézsúlyú szumózók vetélkedőjében, de a kiugró varsói eredmény azóta szép lassan bevonult a sportág történelemkönyvébe. Dezső ugyanis 2013-óta érdemben nem szumózik, aminek elsődleges oka, hogy nem találja a megfelelő testsúlyát. Sikerült vele beszélgetni.
– Az már régen volt, amikor 220 kilót is mutatott a mérleg nyelve – emlékezett az egykori világbajnok, aki arra azért még ma is jól emlékszik, hogy a vb-aranyéremért öt meccset kellett megnyernie. – Az a testsúly mindenképpen sok volt, ezért megpróbáltam „leereszkedni”.
Ez olyannyira jól sikerült, hogy egészen 115 kilóig sikerült lenyomnia a kilói számát.
– Ezzel a súllyal viszont teljesen erőtlennek éreztem magamat, ezért megindultam visszafelé. Ma úgy érzem, a 130 kiló körűli testsúly lenne számomra az ideális, ám most már ettől a határtól kicsit messzire tévedtem. Jelenleg ugyanis 160 kiló fölött járok. Tudja, nem könnyű az embernek megállni a komolyabb étkezéseket, ha napközben kemény fizikai munkát végez.
Libor Dezsőnek pedig mostanában ugyancsak kijut a jóból, hiszen egy elég nagy gazdaságot igyekszik munkában tartani.
– Korábbi, ugyancsak szumós feleségemmel, Makai Erikával elváltunk egymástól és azóta már mindketten új házasságban élünk. Az első időktől kezdve bedolgoztam apósom mezőgazdaságába, amely az ő 2021-es, váratlan halálát követően teljesen az én nyakamba nehezedett. Természetesen van egy-két, markos legény segítségem, de mégis enyém a felelősség. Szóval van éppen elég dolgom ahhoz, hogy ne unatkozzak.
Bár szumóban 46 éves korában már nem tervez komolyabb visszatérést, mégsem marad versenyzés nélkül.
– A veterán birkózóknál már sok év óta szőnyegre lépek. Elsősorban azért tudom ezt megtenni, mert a masters kategóriában nincs felső súlyhatár, így nem kell fogyasztanom. Ahány kilót nyomok, annyival léphetek a szőnyegre. Tavaly elmaradt az országos bajnokság, 2020-ban viszont a 40-45 évesek között én lettem az első. A veteránok között számos, korábbi kiválóság is szőnyegre lép. Elég csak Ritter Árpádot, Bárdosi Sándort, Sike Andrást és Dvorák Lászlót említenem. De a többiekkel szemben sem elég, ha feltolom a szerelést a szőnyegre…
Sikereit továbbra is ősrégi klubjának, a Szolnok MÁV SE-nek szállítja.
– Nem egyszerűen csak lejárogatok az edzésekre, hanem igyekszem is magamat hasznossá tenni. Annak különösen örülök, hogy elég sok fiatal jelentkezett az utóbbi időben azzal, hogy érdekli a szumózás, én pedig be-besegítek a szakosztály két edzőjének azért, hogy ezek a srácok meg is maradjanak a sportág számára.
Beszélgetésünk során egy szomorú eseményről is szó esett.
– Egy nagyon kedves versenyzőtársunkat, Bodnár Gyulát temettük el a közelmúltban. Ő eredetileg szenvedélyes asztaliteniszező volt, de miután azt a sportágat „kihízta”, jött át a szumózók közé. Gyula egy rendkívül vidám valaki, igazi életművész volt, aki kiváló társasági emberként is megmarad az emlékezetünkben.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 69
