Bár olimpiai ezüst-, világbajnoki ezüst- és bronzérme mellett Európa-bajnok is volt Kemecsei Imre kajakos, később pedig itthon és külföldön egyaránt nemzetközi mércével mérve is eredményes edzőnek számított, mára már csak véletlenül lehet hallani róla bármit is. Most legeredményesebb tanítványa, az ugyancsak olimpiai ezüstérmes és hatszoros világbajnok Csapó Géza halála kapcsán került a neve előtérbe. Az 1986-tól a kanadai Vancouverben élő szakemberrel ismételten sikerült telefonon szót váltani.
– Abszolút átlagos gyerekkorom volt, sokat bicikliztem, télen pedig a sílécet is felkötöttem – mesélt a régi időkről. – Tizenöt éves koromban, 1955-ben kezdtem kajakozni – a 170 centimmel törpének számítottam a sportágban. Szorgalommal pótoltam a hiányzó fizikai adottságokat, így az 1957-ben volt első serdülő győzelemtől egészen 1968-ig a legjobbak között lapátoltam.
– Edzői közül kinek tartozik köszönettel?
– Az 1954-es világbajnok kajak négyesben benne ült, ma már kilencven fölötti Kovács Lászlót említeném, aki érdemben egyetlenként foglalkozott velem.
– Különösen emlékezetes versenyei?
– Túl a legnagyobb sikereimen, örökké emlékezetes marad az is, hogy 1965-ben Snagovban megelőztem az egyesben olimpiai ezüstérmes Szöllősi Imrét is, úgy lettem második. 1967-ben pedig az ob-n mindhárom egyes számot én nyertem.
– Amint abbahagyta, azonnal edzősködni kezdett.
– Sem versenyzőként, sem edzőként nem voltam különösebben tehetséges, mindkét fronton a szorgalmi tényező dominált. Az MTK-ban majd a SZEOL-ban dolgoztam, mesteredzői címmel tüntettek ki, sportpszichológiai témában pedig doktori címet szereztem.
– Hogyan jött össze Csapó Gézával?
– Ő egyenesen követelte 1971-ben, legyek az edzője. A kapitány, Granek István ezt erősen ellenezte, s ebből később rengeteg gondom támadt. 1972-ben kezdtem Szegeden, méghozzá csodálatos fiatalokkal: Csapóval, Bakó Zoltánnal, Angyal Zoltánnal és Kiss Gyulával dolgozhattam együtt. Minden szinten ütöttek-vágtak, sem Münchenbe, sem Montrealba nem vittek ki. München előtt Csapót is kikészítették, hiszen tíz válogatót kellett megnyernie. Utána Csapó 1973-ban három vb-aranyat szerzett. 1976 után pedig egyszerűen eltávolítottak még a válogatottak közeléből is.
– Közben szakmailag új utakat keresett.
– Fejlődésem tudományos alapokon történő irányát olyan kitűnő tudósok segítették, mint Dr. Madarász István, Dr. Nádori László, Dr. Rókusfalvi Pál és Dr. Duró Lajos professzorok.
– 1986-ban alapvető változtatás mellett döntött.
– Meg sem álltunk Kanadáig, ahol egy évre Brit Columbia válogatottjának edzője lettem. Miután gyermekeink is utánunk jöttek, otthon pedig mindenemből kiforgattak, a doktori címemet is töröltették, csak akkor döntöttünk a végleges kint maradás mellett. A „próbaév” elteltével a teljes kanadai válogatottat bízták rám. A hazainál sokkal jobb körülmények között dolgozhattam – többek között a kilencszeres világbajnok, Caroline Brunet is évekig velem készült.
– Edzői sikereiben a megszerzett tudományos ismereteknek is komoly része van.
– Visszatérő témáim a pedagógia, a pszichológia, a neuro-fiziológia, a speciális biomechanika és a kajak technikájának belső szerkezete. Még mindig küldenek videófelvételeket, amelyek elemzését várják tőlem.
– Nyolcvankettedik évében jár, ráadásul az egészségével is komoly gondjai vannak.
– Ezt a munkát nem lehet csak úgy félbehagyni. Amíg lépni tudok és megkeresnek, igyekszem rászolgálni a bizalomra. A közelmúltban azt írta nekem egy kanadai edző, hogy már három évtizede is megelőztem őket tíz esztendővel és ez az előny tíz évvel később már húszra nőtt. Az ilyen elismerés még a betegségekkel szemben is óriási motivációs erőt jelent számomra.
(Magyar Nemzet / Jocha Károly)
Post Views: 90
