– Amikor 2018-ban az AZ-hez kerültél, egyéves szerződést kötöttetek, míg most, már az eredetileg is 2023-ig szóló megállapodást toldottátok meg újabb két évvel. Ennyire sikerült kiérdemelned a bizalmat?
– Az elején a klub is óvatosabb volt, hiszen van egy meghatározott víziója, amely szerint dolgozik, és ebben nagyon fontos, hogy jó szakembereket alkalmazzon – kezdte Szénási Béla a csakfoci.hu-nak adott interjúját.
A kapcsolatunk is erősödött, sokszor előfordult, hogy már a felnőttcsapathoz is be kellett ugranom, sőt, amikor legutóbb az első csapathoz kerestünk kapusokat, akkor a scouting részébe is bevontak, riportokat készítettem, külföldön néztem játékosokat. A kapusoktól, az edzőktől, a technikai vezetőtől is jó visszajelzéseket kaptam, emiatt is számíthatnak rám hosszabb távon.
– Hány kapusedző dolgozik nálatok az AZ akadémiáján, hogyan kell elképzelni az utánpótlásotokat?
– Otthon és talán külföldön is az a megszokott, hogy többen dolgoznak egyszerre az akadémián. Az elején volt nálunk egy idősebb edző, aki az alsóbb korosztályokkal foglalkozott, míg én a közép- és felsőkorosztállyal. Aztán ő abbahagyta, egy ideig egyedül vittem az egészet, 1-2 éve viszont lett egy nagyon jó gyakornokunk, aki a kicsiket, a 11-13 éveseket tréningezi, ez is a specialitása, emellett besegít, ahol szükséges.
Mi tehát ahhoz szoktunk hozzá, hogy nincs sok kapusedző, ennek van előnye és hátránya is. Nemrég a Mönchenglabdachnál dolgozó kollégával beszélgettem, náluk hatan vannak csak az utánpótlásra, de a Lipcse munkájába is bepillanthattam már, ott is négyen dolgoztak a fiatalokkal.
– Mi kisebb klub vagyunk, kisebb a büdzsénk, ami minden téren meglátszik, egyedül a teljesítményben nem, mert a fiatalok és a felnőttek is a legjobbakhoz tartoznak.
– Az egész holland élvonal és az AZ Alkmaar átlagéletkora is nagyon fiatal, de viszonylag sok a külföldi játékos a bajnokságban, valamint nálatok is. Mennyire támaszkodnak a hollandok a saját akadémiájukra?
– Az AZ-nél mi kifejezetten nevelőklubként működünk, erről is vagyunk híresek. Az elmúlt pár évben szerencsére jöttek az eredmények, és a végére már saját nevelésű játékosok alkották a csapat gerincét. Például Myron Boadu (17 millió euróéért ment a Monacóba), Calvin Stengs (15 millióért a Nice-be ) vagy Teun Koopmeiners (14 millióért az Atalantába – a szerk.). Az a filozófiánk, hogy kineveljük az első csapatnak a játékosokat, ha ez az adott évben nem sikerül vagy ezeket a játékosokat – mint most – a klub eladja, és az új fiatalok még nem állnak készen, akkor külföldről hoznak tehetséges labdarúgókat.
– De legszívesebben a saját fiataljaikhoz nyúlnak.
– A tartalékcsapatból sokszor többen is a felnőttekkel edzenek, és akik jól teljesítenek, végleg odakerülnek. Most két fiatal kapusunk is rendszeres tagja lett a csapatnak, aminek nagyon örülök.
– Mekkora a szakadék köztetek, és az Ajax, PSV, Feyenoord hármas között? Egyáltalán lehet-e hármasról beszélni vagy az Ajax abszolút kiemelkedik?
– Büdzsét tekintve külön kategória, és az utóbbi években a teljesítményben is nagyon erős volt az Ajax. De ők más szisztéma szerint dolgoznak, máshogy nevelnek, mint mi.
Nálunk a játékosok nagy része, akik berobbantak, majdnem mind már a legelejétől, azaz 10-11 éves koruktól itt fejlődtek, míg az Ajax és a PSV össze tudja vásárolni a toptehetségeket külföldről és belföldről is.
– Olyan összegeket költenek utánpótláskorban a fiatalokra, amivel nem tudunk, és nem is akarunk versenyezni. Az a célunk, hogy jobb teljesítményt nyújtsunk, mint azok, akik 3-4-szer nagyobb büdzsével dolgoznak. Próbálunk máshogy gondolkodni, jobb programmal felkészíteni a fiatalokat a felnőttfutballra.
– Hollandiában milyen típusú utánpótlás-rendszerben hisznek?
– Itt nincs bentlakásos akadémia. Akik más régióból jönnek, azokat családoknál helyezik el, vagy ha elég idősek, maguknak bérelnek lakást. Külön iskolába is járnak, és onnan hozzák őket. Az AZ-nél csak 17-18 éves kortól van egy kisebb iskolai rendszer, ahol a klubon belül tudnak tanulni, így könnyebb elvégezniük a futballal kapcsolatos programot is. Ha egész héten nem csak futballistákkal vagy összezárva, akkor kicsit színesebb a szociális fejlődésed. Persze az akadémiai és a nem akadémiai rendszerre is van jó példa.
– Magyarországon örök kérdés az utánpótlás kapcsán, hogy mikortól érdemes eredményorientáltan játszani egy-egy korosztályos csapatnak. Te hogy látod ezt a kérdést, mit tapasztaltál?
Itt is vannak kisebb klubok, amelyek már korán az eredményre fókuszálnak, de nálunk az a mondás, hogy az eredmény csak az U18-as csapattól számít. Ekkor ugyanis már az első csapatéhoz szinte teljesen hasonló program szerint készítjük fel a játékosokat.
– Közel ugyanannyi meccset is játszanak, de a fiatalokat egyébként is arra készítjük, hogy heti két meccs vár rájuk. Az elmúlt két évben az Ifjúsági BL-ben is játszhattunk, ennek azért is örültünk, mert megdobta a meccsszámot. Hollandiában egy őszi és egy tavaszi szezon van az utánpótlásban, és már az őszi idény után fel lehet jutni, valamint ki lehet esni.
– A teljesítmény valamilyen szinten persze mindig fontos, az elvárás, hogy a legjobbak között legyünk, és az ősszel mondjuk ne essünk ki, de amilyen lehetőségeink vannak, ez szégyen is lenne. Amióta itt vagyok, ilyen nem fordult elő, de azt sem hallottam soha, hogy minden korosztályban bajnoknak kell lennünk.
– Ha kizárólag a kapusokról beszélünk, náluk mikor, milyen típusú munkát tartotok fontosnak? Hogyan készítitek fel őket a felnőttfutballra?
– 14 éves kor előtt a legfontosabb, hogy megtanulják a kapusspecifikus mozgásokat, vetődéseket, labdafogásokat, ekkor szinte csak a technikára fókuszálunk. Ezután jön a taktikai része, és minél közelebb járnak az első csapathoz, annál több különbeszélgetést tartunk, hogy miként lesz valakiből profi játékos. Én is sokat beszélgetek velük erről, de működik egy külön részleg is, amely erre specializálódik, és az étkezéssel, a regenerációval, a pihenéssel, a mentális területtel, minden pályán kívüli résszel foglalkozik. Minden korosztályban van 3-4 különböző téma, amelyekről workshopokat tartunk, és ahogy végigjárják a fiatalok az utánpótlást, úgy készülnek fel arra, hogyan viselkedik egy profi játékos.
– Mikortól várjátok el a teljes tudatosságot?
– Szinte már U11-ben is vannak olyan területek, amiket komolyan kell venni.
– Egyszer az egyik fiatal csapatunknál az aktuális meccs előtt azt mondták a játékosoknak, hogy menjenek minél később aludni, és csak keveset alhatnak, majd meccs után megbeszélték, hogy milyen volt így pályára lépni, milyen hatása van az alvásnak, a regenerációnak a felkészülésre. Sokszor előfordul, hogy azért kényszerítenek bele egy-egy szituációba, hogy tapasztalj belőle, mert akkor tanulsz a legtöbbet, ha a saját bőrödet viszed a vásárra.
– Az Alkmaar mellett továbbra is dolgozol a holland válogatottnál is?
– Igen, az U14-esekkel foglalkozhatok, és nagyon örülök, hogy magyarként számítanak rám, mert nem sok külföldi szakember dolgozik a holland válogatottnál. Az U14-es egy felkészítő korosztály, havonta tartunk egy egynapos összetartást, ahol egymás elleni edzőmeccseket játszanak a fiatalok. Az a feladatunk, hogy az év elejétől elkezdjünk szűrni egy 80 fős keretből, és az év végére kiválasszunk 22 játékost. De ez csak egy pillanatkép, ezt a gyerekeknek is mindig mondjuk, hiszen a következő évben az U15-ösöknél megint egy bő keretbe kerülnek a fiúk, amit ugyanúgy szűkítenek majd.
– Milyen kapcsolatban vagy az AZ felnőttcsapatába berobbanó, és már a válogatottban is debütáló Kerkez Milossal?
– A felnőttek és a tartalékok edzése sajnos egy időben van, de ha találkozunk, mindig megállunk beszélgetni.
A pályán és a pályán kívül is abszolút profi, nagyon szereti őt az edző, mert egyfajta pozitív energiát visz a csapatba, és ilyen fiatalon is összetartja a brigádot, igaz, maga a csapat is fiatal. Nagyon gyorsan befogadták itt.
– Épp a napokban jelent meg egy nyilatkozat róla, amiben arról beszéltek, hogy Győrben elsősorban az akaraterejével tűnt ki, ami sokszor abban testesült meg, hogy az edzéseken is páros lábbal becsúszva közlekedett.
– Az utóbbi részében nagyon sokat változott. Amikor még folytak a tárgyalások, akkor engem is kérdeztek, hogy tudok-e valamilyen információt róla Magyarországról, és én is hallottam ilyesmit. Az igaz, hogy most is csak az érdekli, hogy az edzéseken a maximumot nyújtsa, és lehet, hogy ez fiatalon úgy jött ki, hogy túl agresszív volt a párharcokban, de ez már abszolút megváltozott.
– Ha most is így lenne, nagyon gyorsan vége lenne az itteni karrierjének. Azt várják el, hogy a legmagasabb intenzitással eddzen mindenki, és ezért is illik bele a képbe.
– Milos a párharcokban nagyon jó, kevesen verik meg és mennek el mellette, ez is a karakteréből adódik, amit csiszolnia kellett, és most jutott el olyan szintre, hogy az említett túlzottan agresszív szereléseket már nem csinálja. Kemény, de fair játékos. Amikor idekerült az első csapathoz, olyan volt, mintha itt lenne már fél éve. Ez a nagy erénye, hogy nincs megilletődve, meglepődve egy új környezettől, ezért is tudott jól teljesíteni a válogatottban is.
– Hollandiában volt visszhangja a magyar válogatott elmúlt időszakbeli jó szereplésének?
– Az országon belül nem nagyon, de a klubon belül mindig van visszhangja, mióta itt dolgozom. Folyamatosan mennek a viccelődések, akkor is, ha jól megy a válogatottnak, és akkor is, ha épp nem. Amióta pedig magyar futballista is játszik az AZ-ben, ez az egész hatványozottan igaz, mindenki nagyon figyelmesen követi az eredményeket, és Milosra is nagyon büszkék voltak, hogy jól játszott a nemzeti csapatban.
– Az elmúlt években stabil tagjává váltál az AZ akadémiájának, mi a következő lépcsőfok?
– Amikor elkezdtem a legalacsonyabb szinten, a harmadosztályban kicsiket edzeni, és éreztem, hogy komolyabban szeretnék ezzel foglalkozni, egyből a holland válogatottat tűztem ki magam elé (nevet). Érdekes, hogy pár év után ezt el is éri az ember, és szeretek is inkább rövid távú, illetve olyan célokat kitűzni, amelyek arra ösztönöznek, hogy minél magasabb szinten edzősködhessem. Próbálom magam képezni, a legmagasabb szintre akarok elérni, a klubnál is tudják, hogy a jövőben az első csapatnál szeretnék dolgozni.
Ez egy másfajta kihívás lenne, mert teljesen másképp kell a felnőtt kapusokat edzeni, de engem nagyon fűt az a versenyszellem, ami minden nap motivál, és ami miatt egy ambiciózus klub első csapatánál bizonyítanék a közel-távoli jövőben.
