Tipp-Mixes szelvényemmel tudom igazolni, hogy a csütörtök este volt GOG Gudme – Veszprém férfi kézilabda Bajnokok Ligája csoportmérkőzésén veszprémi győzelemre fogadtam. Ezzel csak és kizárólag azt szeretném előre bocsájtani, hogy semmiféle elfogultság vagy rosszakarat nem vezérel, amikor „merészelni” fogom néhány sorral bírálni a BL-győzelmet immár harmadik évtizede célba vevő, ám eddig még soha oda nem ért magyar reprezentáns teljesítményét.
Jehia el-Dera és Henrik Jakobsen
Két csoportbeli győzelmet követően jogosan várhatta bárki a harmadik BL-sikert is, hiszen a korábban látottak alapján ez elképzelhető volt. Ám megint jött egy rövidzárlat, amit nehéz lesz megmagyarázni! A veszprémi „zsoldosok” ugyanis nem voltak egyenlő ellenfelei a dán bajnok GOG Gudme együttesének. A dolog azért is csalódást keltő, mivel papíron a bakonyaljiak jobb játékerőt képviselnek, vagy képviselniük kellene. Elvégre olyan játékoskeretük van, amely évről évre hatalmas összegeket – milliárdokat – emészt fel, aminek ellenértéke ugyancsak szerény. Alkalomszerűen bejutnak a BL-négyes döntőjébe, máskor csak a tévében nézhetik a Final Four küzdelmeit.
Nem véletlenül említettem milliárdokat, mert meggyőződésem, hogy ebben a számkörben lehet a veszprémiek költségvetése, amit egyébként már több alkalommal próbáltam kikérni, de a klub elnöke még egy „mellébeszélős” válaszra sem méltatott. Megteheti, mivel tudhatja: nem rendelkezem olyan anyagi erőkkel, amelyekkel hivatalos úton ki lehetne kényszeríteni a konkrét összeget. Így maradjunk annyiban, hogy sok-sok pénzről van szó, amellyel szemben csak nem sikerül egy igazán illő eredménysort – elsősorban persze BL-győzelmet – állítani.
Tegnap megint bebizonyosodott, hogy messze nem elég a sikerhez évről évre hatalmas bevásárlásokat eszközölni, mivel a kézilabda elsősorban csapatsport. Márpedig minden csapatnak szüksége van egy „összeérési” időre, amit nem lehet megspórolni. Ez még egy Rodolfó-szintű bűvésznek sem megy, nemhogy a legkülönfélébb játékos egyéniségeket közös nevezőre hozni igyekvő edzői garnitúrának. Ezért van az, hogy a játékosok létszámát illetően túlkínálattal küzdő Veszprém csapatként képes ekkora hullámvölgyekre, mint amekkorát csütörtökön este összehozni képes volt. Momir Ilics edzőt nem véletlenül kerülgette a gutaütés már az első félidőben; komolyan aggódni kellett érte, hogy ne kapjon a pálya szélén agyvérzést, annyira felidegesítette magát a látottakon.
Hogyan lehetett volna ez másként? A bevásárlások fokozása révén semmiképpen nem! Talán inkább csapatot kellene építgetni, de kicsit komolyabban. A fiatal magyar tehetségeket pedig nem elengedni kölcsönbe vagy végleg, mint Fazekas Gergőt vagy Ilics Zoránt és helyettük soknemzetiségű brigádot összeterelni, hatalmas pénzekért.
A dánok elsősorban csapatként múlták felül az Ilics-legénységet (ezt még a drukkereket is olykor túllicitáló tévériporter is bevallotta!), ami nem véletlen. Tartom ezt annak ellenére is, hogy a veszprémiek akár végső BL-sikere továbbra sem zárható ki. Csodálom a mindenre elszánt, ötezres veszprémi drukkersereget, akik azért valahol legbelül ragaszkodnának a magyar játékosok nagyobb számú csapattagságához. (Talán nem véletlenül mindmáig az „Építők” nevét kiabálják, amely néven a jogelőd 1977-ben megalakult.) Az egyetlen Ligetvári Patrik jelenléte ugyanis éppen csak egy szerény utalás arra, hogy a Veszprém papíron mégis csak egy magyar klub. Nyugodtan meg lehet számolni az összes (16) BL-részvevő csapatnál, hogy pl. a KIelcében, a Kielben, a Barcelonában vagy a PSG-ben hány helyi (lengyel, német, spanyol vagy éppen francia) játékos szerepel.
Mindenhol több, mint Veszprémben, ahol igazi zsoldosok vannak. Kőkemény fizetésekért, akiktől el sem lehet várni valamiféle pluszt, valamiféle érzelmi kötődést, amit semmiféle prémiummal nem lehet előhívni a profi vendégművészekből.
Amivel pedig olykor igazán komoly sikereket is el lehet érni. Amihez a GOG váratlan, de megszolgált győzelméhez is elengedhetetlenül szükség volt.
(jochapress / Jocha Károly)
A Telekom Veszprém hat góllal kikapott Dániában
Post Views: 3
