Mintegy 130 évre visszatekintő sport a kerékpárlabda, itthon 30 éve űzik aktívan, azonban még a kerékpársporton belül is alig ismertnek számít annak ellenére, hogy Árendás Tamás és Toma Vilmos rendszeres résztvevői a világbajnokságok második vonalának számító B ligában. A látványos, pörgős, izgalmas szakág jellegzetességeiről, helyzetéről és saját pályafutásukról is meséltek egy tatai háziversenyt követően.
– a lábat nem lehet letenni
– játékidő iskolásoknál kétszer öt, junioroknál kétszer hat, felnőtteknél kétszer hét perc
– a kapu előtt kétméteres félkörben, amennyiben mindkét lába fent van a pedálon, védhet kézzel a kapus, az ellenfél pedig labda nélkül nem mehet be ide
– nincs megszabva, hogy ki a kapus
– ha a kétméteresen kívül ér hozzá kézzel a játékos a labdához, négyméteres büntető következik, akárcsak akkor, ha mindkét védekező játékos bemegy a saját kapuja előtti félkörbe
– van kiállítás, ilyenkor a vétlen fél nyeri a meccset és öt gól előnyt írnak jóvá neki az aktuális álláshoz képest A kerékpárlabda főbb szabályai
Magyarországon Bajról indult ki a szakág harminc éve, Árendás ott járt iskolába, ahol ötödiktől nyolcadikig űzte a sportágat, korosztályos magyar bajnok is volt. (14 éves korig iskolás, 18-ig junior, efelett pedig felnőtt korosztályba tartoznak a kerékpárlabdások.) Toma Vilmost nyolcadikosként ő invitálta be, s míg Árendás tanulmányai miatt elkerült és nem tudott edzésekre járni, Toma folytatta.
“Februárban lesz huszadik éve, hogy űzöm a sportot, mellette – nem versenyszerűen – BMX freestyle streeteztem és triáloztam” – tekintett vissza Toma. Ezek idővel kiszorultak az életéből, azonban sokat segítettek a fejlődésben a bringafociban, ami folyamatosan jelen volt az pályafutásában. Javítottak például az egyensúlyérézékén, amely a kitartással, labdaérzékkel együtt a legfontosabb képesség a szakághoz.
“A kitartás kell ahhoz, hogy megmaradjon és sikerélménye legyen annak, aki elkezd kerékpárlabdázni. Lassan lehet fejlődni benne, idő kell hozzá akkor is, ha valakinek van hozzá érzéke. Vagánynak is kell lenni, nem szabad félni a másiktól, kell, hogy bele merjen menni az ütközésekbe, test a test elleni kontanktba. Ezek után, ha a technika megvan, fejben kell leginkább hozzánőni: megtartani a labdát, nem minden alkalommal rálőni, mikor eszébe jut, hanem cselezni, kijátszani az ellenfelet, jó és taktikus csapatjátékot nyújtani” – vallottak a fejlődés lépéseiről. Mint mondták, külföldön vannak, akik már hatévesen elkezdik, de a 8-9 év a jellemző. Magasságtól és vagányságtól függ, három hónap a vízválasztó, sokan ekkor adják fel. Ekkor labdát még nem kap a gyerek edzésen, hiszen első az alapok megtanulása, ellenféllel pedig csak ezt követően nézhet szembe. Nekik 24”-os és 26”-os bringáik vannak jelenleg, külföldön hozzáférhetők 20”-os és 22”-os változatok is a kisebbeknek.
A kerékpárlabdát örökhajtós, fék és váltó nélküli kerékpárokon űzik, amelyekkel lehet előre és hátra is menni, megállni, egyensúlyozni. A kormány felfelé ívelő, bikaszarvat formázó, 180 fokkal kifordítható, erre a lövések miatt van szükség. A nyereg elnyújtott csövön kap helyet a védések miatt. A szingós gumik ragasztva vannak a felnin, 12-14 bar nyomással is alkalmazhatók. A használt kerékpárok már nagyjából 1000 euróért kaphatók, a legdrágábbakhoz pedig mintegy 5000 euróért lehet hozzájutni.
A labda 5-600 gramm, kézilabda méretű és ló- vagy őzszőrrel, illetve homokkal van tömve. Hasonló a medicinlabdához, azért ilyen nehéz, hogy ne pattogjon nagyon és könnyebben, folyamatosabban tudják kezelni, viszont azért megemelhető legyen A labdát nagyjából 80 km/órás sebességgel lövik meg az első kerekükkel, a világ legjobbjai pedig akár 100-110 km/órával is.
Kötelező a magasított szárú cipő, az ökölvívók és birkózók által is használt lábbelit hordanak, a sípcsontvédő és kesztyű pedig opcionális, de erősen ajánlott. A szakág alapvetően nem sérülésveszélyes, mivel sík pályán játsszák, nincs igazán nagy tempó. Sérülést az ellenfél brutalitása okozhatna, de ezt a bírók csírájában elfojtják, így a labda okoz igazából sérüléseket. Toma húsz év alatt egyszer ájult el, a sűrűbben előforduló sérülések között a bokaficam, vázraesésből adódó zúzódások sorolhatók fel, így meglátása szerint a bringafoci messze nem olyan veszélyes, mint a triál vagy hegyikerékpárból a DH. Vb-n sérülésnél egy játékost lehet cserélni naponta, de nem jellemző. A felszerelésről
Kilenc év elteltével, 2013 végén beszéltek ismét, Toma akkori társa abbahagyta, így visszahívta Árendást. A végigedzett 2014-es évben a B kategória harmadik helyét érték el a világbajnokságon, ezt idén Glasgow-ban is sikerült megismételni, így immár összesen negyedszer végeztek az abszolút 9. pozícióban, kétszer pedig másodikak voltak (abszolút 8.).
A világbajnokság két ligája közül az augusztusi glasgow-i vb-n az élvonalat jelentő A-ban hat, míg a B-ben hét páros szerepelt, utóbbiban zárt a japánok és románok mögött harmadikként Árendás és Toma.
“Van feljutási lehetőség az A ligába, nem is vagyunk ettől messze egyik évben sem. A B ligában ugyanazok a lövések, cselek, passzok, a labda megállítása, mint az A-ban, csak sokkal-sokkal gyorsabban csinálják” – jellemezte a világelitet Árendás. “… és stabilabban” – fűzte hozzá Toma.
Tavaly Nyíregyházán volt Európa-bajnokság, a vb A ligájának első öt helyezettjével játszhattak, az előző világbajnoktól 11-0-ra kaptak ki, a negyedik csehektől viszont csak 6-3-ra.
A játékbeli jellemzőkön túl a felkészülésben is van különbség, amint Árendás Tamás kiemelte, az A ligás országok tudnak magukkal vinni masszőrt, orvost, edzőt a nemzetközi tornákra. “Mi csak a második legjobb duót cserecsapatnak.”
A fejlődéshez, gyorsuláshoz évekig vb-k előtt kint készültek, utána viszont ugyanazokkal találkoznak itthon és visszalassulnak melléjük. Példaként a frankfurti agglomerációt hozták fel, ahol 27 klub van, így erős a kvalifikáció egymás között. A sportág fellegvárának számító Németországban összesen 2-3000 csapat van, itthon három, jobb esetben négy.
“Nekik az öregapjuk is bicófocizott a háború alatt. A határt átlépve volt már olyan, hogy autópályán rámdudáltak a felmatricázott autó miatt és integettek, hogy hajrá, itthon meg meg szokták kérdezni, hogy én találtam-e fel a sportágat” – mesélte Árendás.
Toma elmondta: 1886-ra datálják a szakág indulását, míg a németeknél vannak az 1890-es évek óta működő klubok és világbajnokok, vb-érmesek az edzők, itthon eleinte könyvből kezdték el tanulni. Nekik már megvan a tapasztalatuk, amit át tudnak adni a gyerekeknek, akik így nem nulláról indulnak. Edzőképzés Magyarországon nincs a szakágban, külföldön sem igazán, a bírói képzéseket viszont a nemzetközi szövetség (UCI) végzi.
Toma Vilmos kifejtette: a szintentartáshoz havonta kellene nemzetközi versenyen szerepelniük, sok meghívást is kapnak, ám ehhez alkalmanként 500-2000 kilométert kellene utazniuk, márpedig ez család, munka mellett nem kivitelezhető. Toma karbantartásvezető Tatabányán egy multicégnél, az agrárszférában három diplomát szerző Árendás öt éve egy kerékpárbolt tulajdonosa. A klubvezetést, edzések megtartását szociális munkában, juttatások nélkül végzik, teszik ezt a sportág szeretetéért.
Árendás a Tatai Atlétikai Clubon belül 8 éve létező kerékpáros szakosztály vezetője, fő vonaluk természetesen a kerékpárlabda. Toma a 30 éve fennálló baji klubot irányítja idestova 12 éve, így több iskolát és gyereket érnek el, mintha egyetlen klubba tömörülnének. Tatán nagyjából tíz gyerek és hat felnőtt van most, Bajon 8-9-en vannak, alábbhagyóban van a sportolási lelkesedés a gyerekeknél. Kerékpárt mindkét helyszínen tudnak adni, a szakág pedig zárt teremben télen-nyáron űzhető, csupán július-augusztusban szünetelnek.
Tatán hétfőn és szerdán tart edzést Árendás, Bajon hétfőn van az iskolás edzés, kedden itt edzenek a felnőttek, pénteken pedig mindenki együtt, ugyancsak Bajon.
Elérhetőségek:
- tata.bringafoci@gmail.com
- baj.bringafoci@gmail.com
- https://www.facebook.com/tackerekpar
- https://www.facebook.com/Kerekparlabda
A terem szakág teljes országos bajnokságát november 11-én, szombaton Bokodon rendezik:
Magyar Kerékpáros Szövetség
