Ma már természetes, hogy a labdarúgók számozott, sőt névre szóló mezben lépnek pályára, azonban ez a lehetőség sokáig fel sem merült senkiben. Magyarországon éppen 75 éve tették kötelező érvényűvé a mezszámokat, miután az ötlet szűk tíz évvel korábban megkezdte térhódítását Angliában. A mezszámok története azonban még az 1900-as évek előtti időszakra nyúlik vissza.
Betűk, számok, miegymás – a rögbisektől átvéve
Először egy 1897-es, brisbane-i rögbimérkőzésen léptek pályára számozott mezben a játékosok, ahol a vendég új-zélandiak viselték az 1 és 15 közötti számokat, a hazai ausztrálok pedig a 16 és 30 közöttieket. A rögbi történelemkönyve szerint egyes csapatok, így például Wales válogatottja betűket használt számok helyett, hogy megkülönböztessék egymástól a játékosokat. Ez azonban már 1939-ben volt, egy Anglia elleni mérkőzésen. A futballpályákon ekkortájt kezdték lassú térhódításukat a számozott mezek. Feleki László, a Nemzeti Sportban megjelent Londoni ködfoszlányok című cikkében így ír erről:
A rugbyban már régóta megszámozzák a játékosokat, a futballban még idegenkednek tőle. A játékosok nem szeretik. A profi futballista kényesebb, mint az amatőr rugbyzó. Az Anglia–Kontinens mérkőzésen megszámozták a játékosokat, ezenkívül azonban csak egy mérkőzést láttam, amelyen számot viseltek a játékosok, ez az Arsenal–Svájc meccs volt. Úgy látszik, a számok lassan mégis meghódítják a futballt. A Tottenham Hotspur vezetősége határozta el, hogy a Watford elleni kupamérkőzésre számokat kapnak a játékosok. A Tottenham vezetősége reméli, hogy közönsége méltányolni fogja ezt az udvariassági aktust. Különösen akkor segítenek a számok, amikor a közönség a góllövő személyét akarja megállapítani – mondotta Mr. Turner, a „Kakasok” főtitkára.
Néhány év késéssel, de az MLSZ is bevezette a kötelező mezszámokat
A Nemzeti Sport legendás alakjának tudósítása szerint tehát valamivel az 1938-as világbajnokság után kezdhetett el terjedni a számozás hagyománya, ugyanis az első három mundialon még mezszámok nélkül játszottak a játékosok. Magyarországon bő tíz évvel később, 1949 októberében döntött úgy a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ), hogy kötelezővé teszik. „Az MLSZ elnöksége még a múlt év októberében határozatot hozott arra, hogy az NB I-es csapatok számozott mezben kötelesek játszani. Az MLSZ elnöksége most ezt a határozatot az összes labdarúgó-egyesületekre kiterjesztette. Már ősszel is akadt olyan NB II-es csapat, amelynek játékosai számozott mezben játszottak – mondta Kovácsy Jenő ügyvezető elnök. – Most azonban kötelezővé tettük, hogy valamennyi egyesületünk számozott mezt adjon játékosainak” – olvasható a Népsport 1950. február 16-i számában.
Volt már persze korábban is példa rá, hogy a honi pályákon számozott mezben léptek pályára a labdarúgók. Szintén a Népsport számolt be róla 1946. augusztus 14-én, hogy amikor az Újpest– Elektromos mérkőzésen számozott mezben futottak ki a hazaiak, Mandik Béla megjegyezte: „Így legalább biztos, hogy ezen a mérkőzésen számos jó teljesítményt láthatunk”. Mandik Béla Gallowich Tibor korábbi szövetségi kapitány után volt tagja annak a háromtagú válogatóbizottságnak (Kléber Gáborral és Sebes Gusztávval), amely kijelölte a válogatottban pályára lépő futballistákat.
Újpest, Megyeri út, UTE-pálya, Magyarország–Ausztria (6:1) válogatott labdarúgó-mérkőzés. A magyar csapat (balról): Balogh II Sándor, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Budai II László, Czibor Zoltán, Bozsik József, Rudas Ferenc, Börzsei János, Deák Ferenc, Henni Géza. Lakat Károly nincs a képen. 1949
Fortepan / Kovács Márton Ernő
És arról, hogy mennyire hasznos találmány volt a játékosok mezszámokkal megkülönböztetése, a Népsport egyik, 1952 tavaszán megjelent cikke tanúskodik. „Joggal bosszankodtak a szurkolók vasárnap Győrött, amikor észrevették, hogy a dorogi játékosok számozatlan mezben vonultak ki a pályára. A mérkőzés folyamán különösen zavarólag hatott a számozatlan mez, mert a dorogi csatárok valamennyien zömök termetűek. A kapu előtti tömörüléseknél nagyon nehezen lehetett megállapítani, hogy ki kicsoda. Ezért fordult elő, hogy a szurkolók sokáig találgatták, hogy ki rúgta a dorogi gólokat. A számozatlan mez nemcsak a szurkolókat zavarja, hanem a játékvezető dolgát is megnehezíti, hiszen a játékvezető a legtöbb esetben hátulról látja a játékosokat, és a szabálytalanságok elbírálásakor – különösen tömörülések esetén – nagyban segítségére van a számozott mez, így tudja pontosan megállapítani, hogy ki követte el a szabálytalanságot.”
Eredetileg a játékos posztját jelölte, ma már presztízskérdés
Eredetileg a mezszámok a játékosok pozícióival voltak összhangban. A kezdeti időszakban a sok csapat által használt 2–3–5-ös formációhoz igazították a mezszámokat, ahol az 1-es volt a kapusé, a 2-es a jobb oldali védőé, a 3-as a bal oldali védőé, a 4-es a jobbfedezet vagy a mai futballban a védekező középpályás, az 5-ös a középfedezet, a 6-os a balfedezet, a 7-es a jobbszélső, a 8-as a jobbösszekötő, a 9-es a középcsatár, a 10-es a balösszekötő és a 11-es a balszélső. Később aztán a formációk változásával a mezszámokhoz kötődő pozíciók is megváltoztak.
Állandóságot a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) döntése hozott, az 1954-es világbajnokságtól kezdve ugyanis állandó mezszámokat viselt minden nemzeti csapat. Az, hogy ezeket mi alapján osztották ki, válogatottanként eltért. Voltak, akik az ideális kezdő tizenegyben szereplők között osztották ki az első tizenegy számot, mások ábécésorrend alapján döntöttek róla. Így fordulhatott elő, hogy olimpiai bajnoki címet 19-es mezben megnyerő Puskás Ferenc az 1954-es világbajnokságon 10-es mezben lett ezüstérmes, 1962-ben pedig ő volt a spanyol válogatott 14-ese.
A magyar labdarúgó-válogatott felállása az 1954-es, Németország elleni labdarúgó-világbajnokság döntőjét megelőzően: Puskás Ferenc, Grosics Gyula, Lóránt Gyula, Hidegkuti Nándor, Bozsik József, Zakariás József, Lantos Mihály, Buzanski Jenő, Tóth Mihály, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán
Schirner Sportfoto / B3649_Schirner_Sportfoto / dpa Picture-Alliance via AFP
A futball királya, Pelé viszont egy véletlennek köszönheti, hogy ő kapta a 10-es mezt a brazil válogatottban. Történt ugyanis, hogy az 1958-as vb előtt a brazil szövetség elfelejtette leadni a mezszámokat, így Gilmar kapus kapta a 3-ast, Zózimó védő létére 9-esben lépett pályára, de mezszámot cserélt a jobbszélső Garrincha és a balszélső Mário Zagallo is, így előbbié lett a 11-es, utóbbié a 7-es mez. Az ekkor még ismeretlen Pelé pedig megkapta a 10-est, ami a későbbi tornákon már nem volt kérdés, kinek a hátán fog feszülni.
A 10-es meznek azóta mágikus jelentősége van, nem véletlen, hogy rendszerint a válogatottak legjobbjai lépnek benne pályára. Így az senki számára nem kérdés, hogy az argentin válogatottban Lionel Messi viseli a 10-est, de az sem meglepő, hogy a klubjában 7-es mezben játszó Kylian Mbappé a francia válogatottban 10-esben futballozik.
Nyitóképünkön Puskás (Kispest) ballal kapura lő, mögötte Balogh II. (Újpest) 1949-ben. Fotó: Fortepan / Kovács Márton Ernő
Írta a HVG
A Puskásnak három is volt belőle, de nélküle kezdett futballozni – felelevenítjük a mezszámok több mint 120 éves történetét bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
