– Azért ennyire ne siessünk. Ha valamit a kezdetről mesélne…
– Óbudai gyerek vagyok, a Zápor utcában nőttem fel. Négy lány együtt határoztuk el, hogy megyünk úszni. Hát hová? A Csasziba. A régi, csodaszép, ma már nem látható bejárati kapu azonnal megtette a hatását, oda szívesen jártam a későbbiekben is. A pénztárosnő a Rajki Béla bácsi húga, az Erzsi néni volt. Csak annyit mondtunk, hogy Pali bácsi és máris beengedtek. Az ötvenes medencében a Frankel Leó úti végénél kisvíz volt, majd a Duna felé haladva, mindig mélyebb lett. Így ment ez egész nyáron, ott úszkáltam a kismedencében és senki nem kérdezte, hogy ki vagyok, kihez tartozom. Ősszel egyedül maradtam, s egy alkalommal oda jött egy pipás ember és megkérdezte, kinél úszom? – Hát a Pali bácsinál – feleltem. Azután tisztáztuk: nekem egész nyáron a pipás Pali bácsinál kellett volna jelentkeznem, aki Peterdi Pál volt. Majd megjegyezte, szép technikával úszom és maradhattam is nála. Onnan kezdve foglalkozott velem, elkezdett versenyeztetni, a társaság is jó volt, így végleg ottragadtam.
– Mi volt az, amivel a Pali bácsi leginkább hatott Önre?
– A jó humora kevés lett volna. Ő azonban már 1954-ben perfekt angol volt és a világhírű amerikai edző, James Counsilman könyve alapján oktatott. Meg is volt az eredménye, hiszen az úttörő bajnokságoktól felfelé, minden korosztályban képes voltam bajnoki címeket szerezni magamnak és klubomnak, a III. TTVE-nek.
– Hogyan és mikor váltott át az edzősködésre?
– 1968-ban egy kollégát bevonultattak, így léphettem előre az elárvult helyére. Óriási segítséget jelentett a Kerekes Pista bácsi aktivitása, aki folyamatosan járta a III. kerületi álalános iskolákat és toborozta a kezdőket. Így került képbe Darnyi Tamás és a húga, a Tündike is. A Darnyi-gyerekek az apukájuk nélkül egyetlen lépést sem tettek. Apuka jelezte a Bakó Jenőnek, hogy ő inkább a szigetre szeretné járatni a gyerekeit. Bár az ő korosztályuknak megfelelő csoport akkor éppen nem volt nálam, de Bakó Jenő rábeszélt, hogy ezt a két Darnyi-gyereket mindenképpen fogadjam be. Évekkel idősebbekkel kerültek egy csoportba, akikkel akkoriban rendszeresen jártam Észak-Olaszországba edzőtáborozni. A Darnyi-papa minden nap megjelent, beállt a büfében az ablak mögé, és onnan figyelte, hogy mit csinálunk.
– Mikor vette észre, hogy Darnyi Tamás nagyon tehetséges?
– Nem sokat kellett figyelmen, mert Tamás egyszerűen mindent nyert. Ott volt mellette még egy nagyon tehetséges lány, a Heinmann Kriszta, aki végig tartotta a tempót Tamással. Belőle is nagy klasszis lehetett volna, de igazából sosem tudtam meg: mi volt a legfőbb oka annak, hogy eltűnt az uszodából. Legjobb emlékezetem szerint 1980-ban a Széchy Tamás összegyűjtötte az országból az akkori legjobbakat, akiknek persze adódott némi csalódásuk is. Kiderült ugyanis, hogy a behívás nem azt jelentette, hogy a Széchy mindenkivel elkezdett foglalkozni. Ezért azután sokan visszamentek a korábbi edzőjükhöz, így a Darnyi és a Güttler is „hazatértek” hozzám még egy jó időre…Visszajött a Nagy Peti is, aki most igen elismert és eredményes edzőként dolgozik a BVSC-ben.
– Milyen volt Darnyi Tamással a kapcsolata?
– Nagyon jó. Neki soha nem kellett beszélnie. Helyette szólt a Gyárfás, az apukája meg én. Ő alapvetően egy visszahúzódó gyerek volt. Ő volt az egyetlen, aki a nyári szünetben a fánál ült és előre tanult. Volt egy érdekes találkozásunk valamilyen évforduló ürügyén a BAH-csomópontnál lévő sörözőben. Ott szép sorjában mindegyiktől megkérdeztem: miért szeretett nálam úszni? Én igyekeztem azon, hogy a nyári szünet jól teljen számukra. Kivittem őket a nyitott ötvenes mögötti területre, a kertészethez és ott igyekeztem mindenféle játékokkal szórakoztatni őket. Különösen szívesen csinálták azt, amikor vegyes csapatok bizonyos szabályok betartásával kergették egymást. Ha egy lányt utolértek, attól a fiúk kaptak egy-egy puszit.
– Az évek gyorsan telnek. Hogy él ma az egykori hátúszó klasszis, Korényi Olga?
– Mondhatni, remeteéletet élünk a férjemmel. Volt egy macskánk, az eltűnt, erre megjelent nálunk egy másik „honfoglaló”, amelyikről hamar kiderült, hogy kiscicái lesznek. Meg is érkezett az öt kismacska, akik közül egyet elvitt a családorvosunk. Így most ezek az aranyos macskák jelentik a legfőbb társaságot számunkra. Azért vannak olyan korábbi tanítványaim is, akik ide, Balatonfüredre is eljönnek utánam és akkor eltöltünk együtt egy-egy kellemes napot. Persze hogy mindmáig foglalkoztat a magyar úszósport helyzete, jelene és jövője is. A Széchy utáni időszakban hatalmasat fejlődött a vidék, ahonnan rengeteg tehetséges úszó kerül a felszínre, amihez nyilván sok, ugyancsak tehetséges és szorgalmas edzőre is szükség van. Itt van ez a legújabb kiválóság, ez a tatabányai kislány, a Jäckl Vivien. Ki gondolta volna, hogy ekkorát fog robbantani. Ő akár a legnagyobb meglepetésekre is képes lehet…
Jocha Károly
A Korényi Olga: Darnyi Tamás tehetségére nem volt nehéz felfigyelni bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.