Elmement egy nagyon jó barát, egy munkatárs, egy sporttárs, egy valaha volt válogatott lovas.
BAJKAI SÁNDOR (1955-2024)
Budapesten született, Kiskunhalason töltötte gyermekéveit. 11 évesen kezdett lovagolni a kiskunhalasi Határőr Lovasiskolában. Az akkori „főnök” Hirling József, felismerte benne a lovak és a lovasport iránti alázatot, egyből Suti István mellé osztotta be. A szorgalmas gyerek munkája elismerésre talált, hiszen már 1970-ben Svájcban az Ifjúsági Európa Bajnokságon lovagol Amúr nevű lován. Évekig az ifi és a junior díjugrató válogatott tagja, többszörös magyar bajnok. Felnőttként bajnokcsapat tagja, és a válogatott erőssége Dalmand, Gumi, Jojó, Merán, Etna nevű lovaival.
Leszerelése után (1977) Debrecenbe kerül. Pallagon a jó munkatársi viszonyok között, eredményesen tud alkotni, lovagolni. Később kiderült, hogy hiányzik neki a „nyüzsgés”, a military, és visszatér Halasra. Military-ban kategória bajnokságokat nyer, és tagja military Landliche EB-n szereplő csapatnak Belgiumban 1987-ben.
Aktív versenyzését követően is segíti a military sportot. Kísérőként, lóápolóként 1994-ben Hágában a Világbajnokságon, majd 1995-ben Rómában az EB-n és 1996-ban Atlantában az olimpián a magyar csapat segítője. Sőt! A 6 hetes karanténban ő lovagolja és tartja munkában a két határőr lovat. (Zsizsik, Zátony)
A későbbiekben párkapcsolata révén közel kerül a mezőkövesdi népművészethez. Ennek ápolójaként és hirdetőjeként Pécsely-Klárapusztára kerül, ahol a Lovasiskola vezetését bízták rá.
Lovas évei után hazaköltözik Mezőkövesdre, és virágkertészként is megérint mindenkit. Szeretik, becsülik, és ebben a műfajban is a legjobb lett.
Hiányozni fog mindenkinek!
(Egy gondolat: Mindenki „Tasla” –ként emlegette. Miért? Mert abban az időben amikor a gyerek bekerült a lovardába, a rá legjellemzőbb becenevet „osztották” ki. Neki pedig volt egy usankája két füllel, ami libegett. Így lett TASLA.)
Magyar Lovassport Szövetség
