Azért mindig mindenütt nem lehet érmet szerezni még a legnagyobb klasszisoknak sem, pláne, ha hetente kell 10km-en versenyezni – klasszisaink így is helytálltak a setubali Világkupán. A férfiaknál Rasovszky Kristóf 5., Betlehem Dávid 7. lett, míg a hölgyeknél Mihályvári-Farkas Viktória 4., Fábián Bettina pedig 10. helyen ért célba.
Három hét alatt a harmadik 10km-nek veselkedtek neki Rasovszky Kristófék a setubali Világkupán (Eb, ob, Vk) – és ez azért hagyott némi nyomot a teljesítményükön; nem akkorát, hogy meghökkentő visszaesést lássunk, sőt. Az utolsó körig folyamatosan az élbolyban haladt mindkét magyar világklasszis, Rasovszky többnyire vezetett, de Betlehem Dávid is ott tempózott az egyébként ménkű sűrű élbolyban.
A finis aztán a szokottnál is verekedősebbre sikeredett, bár Rasóék utóbb nem említették ezt, amikor azt ecsetelték, hogy ezúttal miért nem sikerült a dobogó. Olimpiai bajnokunk elsősorban azt említette, hogy „három hét alatt ez volt a harmadik tíz kilométer, plusz indultunk még más számokban is, szóval azért nem éreztem ugyanazt a frissességet, amit mondjuk az Európa-bajnokságon a hajrában. Már csak azért sem, mert az ob után elkezdtük a vb-felkészülést is, azaz ide egyáltalán nem pihent állapotban érkeztünk, ezért is vagyok elégedett ezzel az ötödik hellyel, és alapvetően a dobogó sem volt messze. A hangsúly most már úgyis a szingapúri eredményességen van.”
Betlehem Dávid másfajta pozitívumot említett az értékelésnél: „Ibizán nagyon, az Eb-n közepesen fagytam el a 18-19 fokos vízben, ehhez képest most már sokkal tovább bírtam, sőt, a végén egy köpésre volt a dobogó, vagy legalábbis a még jobb helyezés. Örülök, hogy ilyen hidegben megint ment a Top 8, a világbajnokságon pedig sokkal melegebb lesz a víz, azaz most már azon van a fókusz, ez egyértelmű.”
A hölgyeknél annyiban alakult másként a viadal, hogy sem a bordasérülésével továbbra is küzdő Fábián Bettina, sem az Eb-n aranyérmes Mihályvári-Farkas Viktória nem haladt a közvetlen élmezőnyben – igaz, az utolsó kör előtt ők sem voltak beláthatatlan messzeségben, hét-kilenc másodperccel a legelöl zubogók mögött.
Végül Mihályvári-Farkasnak sikerült komolyan begyújtania a rakétákat, olyannyira, hogy a hajrában már a dobogó is elérhető közelségbe került, ám végül 1.7 másodperccel lemaradt a bronzról s jött be negyedikként. Fábián Betti picit beleveszett a mezőnyharcokba, de azért az első tízbe befért. (A pálya érdekessége egyébként, hogy ismét dolgozott a híres setubali áramlat: avagy a rajtok közötti hatórás különbségből az lett, hogy a késő délutáni tengersodrás komolyat dobott a női mezőnyön, így nagyjából ugyanannyi idő alatt értek be, mint a délben startolt férfiak.)
Így vagy úgy, sem Viki, sem Betti nem jött ki jókedvűen a vízből, sérüléseik – Vikinek a dereka jelent visszatérő problémát – kínozták őket annyira, hogy végül úgy döntsenek: a vasárnapi 3km-es kieséses viadaltól inkább visszalépnek; aligha kétséges, nekik július közepén kell rendben lenniük.
Világkupa, 3. állomás, Setubal
Férfi 10km: 1. Marc-Antoine Olivier (francia) 1:53:28.10… 5. Rasovszky Kristóf 1:53:35.30… 7. Betlehem Dávid 1:53:36.90
Női 10km: 1. Moesha Johnson (ausztrál) 1:53:39.60… 4. Mihályvári-Farkas Viktória 1:53:44.80… 10. Fábián Bettina 1:53:57.40
A Setubali Vk: élmezőnyben, de ezúttal nem a dobogón bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
