Három döntős szerepléssel zárták úszóink a szingapúri világbajnokságot. Ketten pályafutásuk első fináléjában szerepeltek: 400 vegyesen Zombori Gábor hatodik, 1500 gyorson Sárkány Zalán hetedik lett – Kós Hubert pedig ötven háton volt „döntős újonc”, a kísérleti taktikája most nem vált be, így nyolcadikként zárt, de egyáltalán nem csalódottan.
Picit próbáltuk felhergelni Kós Hubertet az 50 hát döntője előtt, elvégre ha valaki, ő tényleg szimbiózisban él az úszással, minden és mindenki érdekli (jellemző adalék, hogy a zárónapi műsorban az övé volt az első döntő, és mégis a lelátóról nézte végig az összes többi számot, a program végéig). Szóval finoman jeleztük neki, hogy örök példaképe, az általa csak legendának hívott Cseh László pályafutása során kétszer vitt haza három érmet egy világbajnokságról: 2005-ben és 2015-ben. „Most 2025 van” – érkezett a nyomaték, hátha a számmisztikai egybeesések is számítanak…
Na persze, ha a 100 pillangó fináléjára készült volna – amit már azelőtt elsiratott, hogy hivatalosan visszalépett volna tőle, mert saját bevallása szerint az lenne a második legjobb száma –, akkor bőven reális lehetett volna egy harmadik dobogó. Ötven háton azért nem.
Ez villámgyorsan ki is derült: kevesebb, mint 25 másodperc – de sajnos több, mint 24 és fél másodperc alatt… Holott a rajtot úgy kapta el, mint még soha (0.56), a nyolcas pályán surrant is… Úgy jó huszonöt méterig, aztán a táv specialistái a jól begyakorolt pörgéssel a falig zubogtak; miközben ő úgy nyúlt be, hogy ki se írták elsőre az eredményét, végül kis késéssel jelent meg, hogy nyolcadik.
„Fogalmam sincs, hogy kell ezt a távot úszni – mondta utóbb. – Ellentétben a többiekkel, akik ebben a legjobbak, én alig úszom ezt a számot, és hát azt se tagadjuk, hogy sem Mogyi bá (Magyarovits Zoltán), sem Bob (Bowman) iskolájában nem az ötvenes távokra készítik fel az embert; itt a kétszázakon van a hangsúly, esetleg a százakon. Ez látszott is ma.”
Miután azt érezte, hogy az eddigi technikával aligha jut sokkal tovább a 24.50-nél (ez volt az országos csúcsa az elődöntőben), ezért kipróbált valami mást – amiről azonban kiderült, hogy nem működik (visszaugrott 24.62-re, amennyit az előfutamban jött). Növelte a tempószámot, az elődöntőt 35, a finálét 38 csapással hozta le.
„Ettől viszont nem ment úgy a lábam, nem tolt úgy, ezt éreztem” – vitatták meg Nagy Péterrel a szakmai mélységeket, amit akár érthetünk szó szerint is, a BVSC vezetőedzője ugyanis jelezte: „És mélyebben is voltál emiatt a vízben ahhoz képest, ahogy tegnap úsztad kétszer, szóval ez nem volt nyerő.”
Kós ettől még abszolút vidám hangulatban vonult az utolsó néhány levezető hosszra: „Négy egyéni szám, négy döntő, szerintem ez a két éremmel teljesen rendben van. Én legalábbis így érzem, két év múlva pedig még jobb lesz, okosabbak is leszünk, meg gyorsabbak is – ebben meg biztos vagyok.”
Ugyanezt visszhangozta a zárónap másik két döntőse, Sárkány Zalán, aki 7. lett 1500 gyorson, valamint Zombori Gábor, aki 6. helyen ért be 400 vegyesen.
Mindketten életükben először szerepeltek nagypályás vb-döntőben, Zombori egyáltalán felnőtt vb-n – ráadásul az ő teljesítményén volt legkevésbé érezhető, hogy nyomasztotta volna a lehetőség. Több mint egy másodpercet javult az előfutamhoz képest (4:12.51), továbbá előrelépett két helyet – a falnál megfogta a britek Európa-bajnokát, Max Litchfieldet, és öt századon múlt, hogy a medence túlsó felén úszó orosz Makszim Sztupin előtt végez.
„Lehetett volna még jobb az idő, 4:11 mondjuk, ez lett volna a cél – de nyilván nekem is új volt ez a helyzet, viszont azt érzem, kihoztam belőle, amit tudtam – értékelt a finálét követően. – Abban biztos vagyok, hogy legközelebb még jobb lesz – igaz, az ellenfelek nagyon kemények, de én is fogok még fejlődni.”
Sárkány Zalán sem kertelt: őt éppenséggel elvitte a hév a táv elején, ami később visszaütött. „Azt gondoltam, hogy Bobby Finke, aki mellém került a kettesre, most nincs annyira jó formában, és majd el tudok menni vele, és a végén meglepetést okozhatok. Aztán kiderült, hogy bár tényleg nincs a csúcson, de még egy éremre jó – én pedig nyolcszázig bírtam az ő ritmusát, utána beálltak a vállaim, és képtelen voltam abban a ritmusban menni, ahogy kellett volna. Ez az a tipikus hiba, amit csak egy újonc követhet el. Tanultam belőle, legközelebb már nem foglalkozom senkivel, a saját ritmusomban úszom, és nem fog még egyszer előfordulni az, ami itt.”
Merthogy Zalán a 14:47-es előfutam után végül 14:55-tel végzett hetedikként. „Ebben az a legdühítőbb, hogy velem soha nem fordult elő, hogy egy döntőben gyengébbet ússzak annál, amit az előfutamban jöttem. Még gyerekbajnokságon sem. De hát egy világbajnoki finálé nem hasonlítható azokhoz a versenyekhez, viszont rengeteget tanultam ebből, és tudom, hogy ennél sokkal jobb időkre leszek képes a következő években.”
Sajnos, több finalistánk nem akadt az utolsó napon, pedig a trendet figyelve még akár egy éremig is eljuthattunk volna (kronológiai sorrendben így következtek a helyezések: 8-7-6.) Ám ahogy a 2005-2015-2025 számmisztika sem működött, úgy ennek sem volt realitása – avagy egyértelmű: jelenleg a nyíltvízi úszók mellett Kós Hubert tud továbbra is lépést tartani a világelittel, és ez nem volt másképp a 2023-as világbajnokságon és a 2024-es olimpián sem (ahová eljött Milák Kristóf is).
Hogy ez örömteli-e, vagy a korábbi, májunkat hizlaló eredménysorok okán inkább sopánkodni illik, az egy komolyabb elemzés tárgya lehet. Ugyanakkor az állandóságot, hogy egy úszó-világbajnokságon rendre láthatunk magyar klasszisokat a dobogón, 2013 óta mindig a tetején is, muszáj megbecsülni. Kétszázhat ország jött el Szingapúrba, 15 vitt haza úszóaranyat.
Közéjük tartozunk – s utóvégre ez a lényeg.
A Úszó vb: „Két év múlva gyorsabbak és okosabbak leszünk” bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
