Óriási fölénnyel nyerte meg a Világkupa-összetettjét Kós Hubert, aki a három állomáson 9-ből 9 hátúszó-számban diadalmaskodott, továbbá megdöntötte a 200 és a 100 világrekordját. Számára az elmúlt három hét kizárólag a versenyzésről szólt, a győzelmekért és a csúcsdöntésekért csinálta, a pénz semmilyen szerepet nem játszott. Az általa nyert elképesztő összegről – 184 ezer dollár (több mint 60 millió forint) – nem is nagyon beszél: annyihoz juthat hozzá, amennyit az NCAA, azaz az amerikai egyetemi sportszövetség igen szigorú szabályai engednek (azaz most jó eséllyel szinte semmihez).
„Eddig tartott a pihi, megyünk vissza a levesbe, érkezik a terror – most még négy napig itt edzünk, aztán irány a magaslat, három hét brutál hajtás” – közölte szokásos vidámságával, bár a Toronto-Austin repülőutat követően kissé fáradtan Kós Hubert, miután visszaért a texasi campusra a Világkupa-sorozatot követően.
Noha nyár végén még úgy volt a Vk-szerepléssel, hogy „összesöprögetem a morzsákat, ami Leon (Marchand) mellett marad”, végül Kós lett Carmel, Westmont és Toronto abszolút sztárja, míg a négyszeres olimpiai bajnok az első állomás után kiszállt.
„Nem is tudom, melyik volt a legjobb része, a kilenc per kilenc, vagy a rekordok… Egyedül ötven háton nem tudtam megúszni az országos csúcsot, ami azért bosszant kicsit, de az összes többiben sikerült, még száz vegyesen is.”
A Világkupa legjobbja számára ugyanakkor akadt egy ennél is fontosabb konklúzió: „A hazaúton gondolkodtam el azon, igazából hol voltam három éve és hol tartok most… Akkor jöttem ki, és szintén Amerikában rendezték a Világkupát… Kétszáz háton bejutottam a döntőbe, de úgy vertek le öt másodperccel, hogy csak néztem. Most meg nyerem az összetettet és úszok két világcsúcsot. Igazából itt jön ki Amerika, hogy mekkora hangsúlyt kap a vízalatti delfinezés és a fordulók. Látszik, mennyire fontos része ez az úszásnak és mennyit segített nekem az évek során, ezen a versenyen meg különösen. Nemrég néztem vissza: az utolsó nap száz háton nagyon keményeket delfineztem, de olyanokat, hogy még magamat is megleptem. Hogy őszinte legyek, ebben az úszásban most tényleg nem találtam hibát, ha csak nem azt, hogy az erős kezdés miatt az utolsó huszonötön meghaltam és a vállaim már nem működtek. De így is sikerült a világcsúcs.”
Tény, Kós az összes fontos címet begyűjtötte már, hiszen olimpiai, világ- és Európa-bajnok, a világrekord azonban eddig hiányzott (junior világcsúcsot úszott még 2021-ben, illetve Európa-rekordokat állított fel felnőttként). Sok úszó számára a világ valaha volt legjobb idejét elérni olykor még egy aranyéremnél is különlegesebb eredmény.
„Az biztos, hogy ezt nem könnyű feldolgozni. Igaz, Torontóban is mondtam már a kétszáz után, hogy én még az olimpiai arannyal sem végeztem ezen a téren, úgyhogy beletelik majd némi időbe, míg a világcsúcsok is a helyükre kerülnek a lelkemben. Az biztos, egyelőre nem hiszem el ezt az egészet… Viszont azt is hozzá kell tenni rögtön, hogy ez még mindig csak rövidpálya. Ötvenesben világcsúcsot úszni – na az a top. Persze, ettől még iszonyú jó érzés.”
Ha már a 200 után csekkoltuk, mit üzent a mester, Bob Bowman, akkor nyilván a 100 után is illik ezt megtenni. Mondjuk, Hubi válasza aligha ér bárkit is sokkoló meglepetésként. „Most annyit írt, hogy ’Congrats, well done’. (Gratula, jól csináltad.) Szóval megint nem lépte túl a háromszavas keretet, de annyira már ismerem, hogy tudom: szerintem ő most nagyon boldog. Pláne azok után, hogy múlt héten nagyon nem volt az.”
Tény, kissé hullámzóan teljesített világbajnokunk, hiszen az első, carmeli állomáshoz képest Westmontban gyengébb időket úszott, hogy aztán Torontóban szárnyaljon.
„A második versenyen rosszul mentek a rajtok, de ott más volt a rajtkő, nem a hagyományos omegás változat. Westmontban nem tudtam normálisan felhúzni magam, ami nekem ugye fontos, mert elég magas vagyok, szóval mindig attól féltem, hogy lecsúszik a lábam – ezen az utolsó napra tudtam túljutni, és a száz már rendben volt. Torontóban pedig összeállt minden, nem véletlenül céloztam arra korábban, hogy ott talán megkóstolhatom a világcsúcsot is.”
Végül három hét után Hubi elárulta, szerinte miért sikerült ennyire jól a Világkupa annak ellenére, hogy a szingapúri vb-t követően több hetet pihent, majd a hazai edzéseken sem pusztította el magát túlzottan.
„Az egész arról szól, hogy ez rövidpálya, ahol leginkább a delfin és a forduló számít, azaz otthon gyakorlatilag csak kondiztam és a vízalatti részt gyakoroltam, ezt toltuk otthon a fiúkkal, három-négyezer méteres edzéseken. Vagyis az izmaimat megtartottam, erre jött kint két hét Bob, tőle azért megkaptam az igazi adagokat – ez pedig egy ilyen Világkupa-meneteléshez tökéletes volt. Az első héten még így is megleptem magam, a másodikon jártam közelebb azokhoz az időkhöz, amiket előzetesen elképzeltem. Torontóban egyébként elsősorban a száz világcsúcsa lebegett a célkeresztben, a kétszázra nem is gondoltam, de a többiek taktikája hozzásegített.”
Hubi számára ez a széria kizárólag az úszásról szólt. „Olimpián, világbajnokságon nem lehet ennyire felszabadultan versenyezni, mint egy Világkupán. Imádtam ezt a három hetet, az úszás még sohasem esett ennyire jól, még sohasem éreztem magam ennyire könnyednek, ezért is jöhettek ezek az eredmények.”
Miután olimpiai és világbajnokunk a Világkupán a versenyzők ösztönzésére kitalált összes létező elemet teljesítette, egészen elképesztő pénzdíjat úszott össze: az összetett elsőség 100 ezer dollárt jelent, az egyes állomások összegzésénél elért két első és egy második hely 34 ezret ér, a három korona (50, 100 és 200 háton mindhárom állomáson ő nyert) további 30 ezret, a két világrekord pedig 10-10 ezer dollárt. Mindösszesen 184 ezer dollár, mai árfolyamon 61 millió forint – ám egyelőre nem érdemes arról elmélkedni, hogy ebből adózni is kell, a jelen állás szerint ugyanis ez a summa a World Aquatics kasszájában marad.
„Számomra a Világkupa-szereplés kizárólag az úszásról szólt, arról, hogy lássam, hol tartok edzettségben, mennyit tudtam fejlődni rövidpályán – a pénzdíj egyáltalán nem izgatott. Tudom, ez egy elég szép összeg, az egyetemi szabályok azonban elég szigorúak atekintetben, hogy mennyi pénzt kaphatok a versenyzés után. Azaz most két dolog számít: az úszóteljesítmény és az, hogy mindenben kövessem az NCAA előírásait – azt majd az összeférhetőséget vizsgáló complience részleg megmondja, jogosult vagyok-e bármennyire a díjazásból, vagy sem. Ebben egyébként semmi újdonság nincs, hiszen 2022-ben is részt vettem a Világkupán, és az akkor nyert, igaz, a mostanihoz képest jóval szerényebb pénzdíjam is bent maradt a WA kasszájában hasonló okokból. Ami biztos: nem szeretnék azzal komolyabb anyagi kockázatot vállalni, hogy esetleg elveszítem a texasi ösztöndíjamat – illetve kizárni magam az egyetemi csapatból, hiszen a célunk Bobbal az, hogy egymás után harmadszor is megnyerjük az NCAA-t, és erre szerintem minden esélyünk megvan. Úgy gondolom, lesz még sok jó évem az úszásban az egyetem befejezését követően, indulhatok még sok versenyen és nyerhetek elég pénzdíjat – ez a sorozat, az itt szerzett tapasztalatok pedig tökéletesen szolgálták a felkészülésemet és azt, hogy még jobb versenyző lehessek.”
A Kós Hubert: „Az úszás még sohasem esett ennyire jól” bejegyzés először Hírpláza-én jelent meg.
