Két holland aranyérem a gyorskorcsolyázók tömegrajtos versenyében

A férfiaknál a holland Jorrit Bergsma, míg a nőknél honfitársa, Marijke Groenewoud nyerte a gyorskorcsolyázók tömegrajtos versenyét a milánói téli olimpia szombati napján.

A magyar színekben induló Kim Minseok nem jutott fináléba

Az előző két ötkarikás játékokon dél-koreaiként háromszoros érmes sportoló a vártnál gyengébb szezonjához képest remekül teljesített Milánóban, ugyanis 1000 méteren 11. és a legerősebb számában, 1500 méteren hetedik lett, márpedig mindkettő idénybeli legjobb pozíciója volt. Ennek ellenére azt nem lehetett tudni, mire képes a tömegrajtos versenyben, mert ez a szám a mostani világkupa-sorozatban került a repertoárjába.

A versenyzők 16 kört teljesítettek, négy körönként egy részsprinttel, amelyért az első három kapott három, kettő és egy pontot, a célban pedig az első hatnak járt pont hatvan, negyven, húsz, tíz, hat, három leosztásban.

A sportág utolsó versenynapjára már nem telt meg a milánói expó egyik pavilonjában kialakított pálya lelátója, így a hangulat sem volt olyan fergeteges, mint az eddigi számok esetében. Amíg korábban a hollandok által „narancsba borult” a nézőtér, addig most sok helyen látszódtak a fehér székek.

Az FTC gyorskorcsolyázója a második elődöntőben szerepelt 14 vetélytársával és a legjobb nyolcban kellett végezni a fináléba kerüléshez. Kim eleinte a mezőny hátsó harmadában tempózott, nem kapcsolt magasabb sebességi fokozatba az első részhajránál sem, melyet a vb-címvédő olasz Andrea Giovannini nyert meg.

Féltávhoz érve ketten elhúztak a mezőnytől a holland Stijn van de Bunt és a cseh Metodej Jilek személyében, akik így két sprintet is elvittek. Ketten próbáltak hozzájuk felzárkózni, Kim pedig a mezőny maradékrészében „utazott”.

Az utolsó két körre a francia Timothy Loubineaud és a kínai Vu Jü átvette a vezetést és ebben a sorrendben ért célba Van de Bunt előtt. A tavalyi vb-aranyérmes Giovannini és a mögötte bronzérmes belga Bart Swings is továbbjutott az esélyesek közül. Kim 7:53.86 perces idővel 12. lett a futamban, így nem szerzett pontot és kiesett.

„Nagyon nehéz verseny volt, mert a hosszú távra specializálódott riválisoknak köszönhetően a vártnál magasabb volt a tempó, én pedig rövid- és középtávon indulok. Nem készültem külön erre a számra, csakis az 1000-re és az 1500-ra fókuszáltunk. A végén hiába volt jó a sprintem, a nagy iram miatt nem tudtam elég energiát spórolni rá” – értékelt az MTI-nek a 25. helyen végző Kim. „A tömegrajtos versenynek négyszer hosszabb a távja, mert amíg az 1500 méter majdnem négy körből áll, addig itt 16-ot kell teljesíteni, szóval ha a jövőben a dobogóért szeretnék versenyezni, akkor kell készülnöm hosszú távra is”.

Kim kifejtette, 26 évesen kezd az öregebb versenyzők közé tartozni, ezért az eddigi, szinte pihenő nélküli kemény munkája már kevésbé hatékony, azaz a jövőben inkább okosan kell edzenie.

Bár az elődöntő során még alig félház volt a milánói expó egyik pavilonjában kialakított pálya lelátóin, a fináléra azért megtelt a nézőtér, de a szokásos holland dominancia nem volt tapasztalható.

Ezt aztán bánhatták a németalföldi drukkerek, mert Bergsma negyvenévesen parádés, egyben taktikus versenyzéssel megnyerte pályafutása második ötkarikás aranyérmét. A leghosszabb egyéni táv, a 10 ezer méter korábbi olimpiai és világbajnoka a második kör után a dán Viktor Hald Thoruppal faképnél hagyta a mezőny másik 14 versenyzőjét. Duójuk szépen összedolgozva, váltott vezetéssel félkörös előnyt alakított ki, így elvitték az első két részhajrát, de a különbség a táv második felében sem csökkent, hiába eredt utánuk a belga Indra Medard.

A mezőny a harmadik sprint után kapcsolt magasabb sebességi fokozatba, de ez már későinek bizonyult, mert csak a belga versenyzőt lehetett utolérni. Közben az élen Bergsma, aki 10 000 méteren harmadik lett Milánóban, az utolsó három körre maga mögött hagyta a dán ellenfelét, így a célegyenesben kiegyenesedve csak csúszott a cél felé, boldogságában pedig hitetlenkedve a fejét fogta a szám 2020-as világbajnoka, aki 12 év után állhatott ismét az ötkarikás dobogó tetejére.

A gyorskorcsolyában nagyhatalomnak számító Hollandiának a férfiak között ez lett az egyetlen aranya. Mögötte Thorup simán második lett, a mezőny sprintversenyét pedig a bronzéremért a vb-címvédő olasz Andrea Giovannini nyerte meg a Milánóban két arany- és egy ezüstérmet gyűjtő amerikai Jordan Stolz előtt.

A nőknél nem volt szökési kísérlet, igazából az elején csak az okozott izgalmat, hogy elesett a kanadai Valérie Maltais, aki Szocsiban még rövid pályán volt olimpiai érmes a váltóval, azóta pedig nagy pályán kétszeres olimpiai bajnok lett a csapat üldözéses versenyben.

A hatodik körben Maltais felért a mezőnyre, közben az első sprintet az osztrák Jeannine Rosner nyerte. Különösebb feszültséget féltávnál a második részhajrá sem okozott, melynél a svájci Kaitlyn McGregor volt az első, akinek később volt egy gyengécske szökési kísérlete a belga Fran Vanhoutte-vel. Az utolsó három körben már mindenki a sprintbefutóra készült, végül a vb-címvédő Groenewoud 500 méteres hosszú hajrát nyitott, bátorsága pedig kifizetődött, mert senki nem érte utol.

Mögötte a tavalyi vb második helyezettje, a kanadai Ivanie Blondin lett a második, akinek férje 2020 óta a szocsi olimpián szerepelt magyar gyorskorcsolyázó, Nagy Konrád. A bronzérmet az amerikai Mia Manganello szerezte meg Milánó kétszeres olasz bajnoka, Francesca Lollobrigida és Maltais előtt.