Az európai klubok összehasonlításának vágya már a XIX. század végén felmerült, amelyet jól mutat a Közép-Európai Kupa néven évtizedeken keresztül zajló sorozat, amelyet 1887-ben Challenge Kupa néven Bécsben hoztak létre. Ez a torna azonban csupán regionális lehetett, és nem fogta össze Európa valamennyi klubját.
Bajnokok Kupája néven ugyan 1930-ban már megpróbálták a legjobb csapatok összehasonlítását, de száz éve nem csupán az utazási, hanem a markenting lehetőségek is sokkal szerényebben működtek, így az akadályok túl nagynak bizonyultak.
Puskásék jelentették a mércét
Az újragondolást az 50-es években állítólag éppen az Európa-szerte csodált Budapesti Honvéd indította el, miután a Puskás Ferenc nevével fémjelzett csapat 1954-ben 3-2-re kikapott a Wolverhampton Wandererstől, és a brit sajtó úgy ünnepelte a sikert, hogy az angol együttes Európa nemhivatalos bajnoka. Mindezt persze erősen befolyásolhatta az az elégtételérzet, amelyet a magyar aranycsapat 6-3-as londoni, majd budapesti visszavágón aratott 7-1-es sikere az angol válogatott felett váltott ki.
A briteknek válaszul Gabriel Hanot, a L'Equipe szerkesztője javaslatot tett egy tornára, amely valóban Európa bajnokait mérhette össze. Az 1948-ban megrendezett nagy sikerű dél-amerikai torna, a Bajnokok bajnoksága nyomán javasolta egy kontinentális, oda-vissza mérkőzéses rendszerű sorozat létrehozását, zömmel országos bajnokok részvételével. Az UEFA felkarolta az elképzelést, és az érdeklődést mutatja, hogy az első kiírásra, 1955-ben azonnal 16 csapat nevezett.
A magyar labdarúgást már az első sorozatban is képviselte csapat, az 1954. évi bajnok Bp. Vörös Lobogó – az az MTK rákosikori elnevezése –indult, és a későbbi döntős francia Reimsszel szemben maradt alul.
A Bajnokcsapatok Európa Kupája 1992-ig tartó időszakában futott eredeti nevén (külföldön egyszerűen csak Európa-kupának is nevezték), ekkor váltotta fel modernizált formája, a Bajnokok Ligája. A trófea azonban az eredeti maradt, a BL győztesei is a BEK-serleget, illetve annak újabb és újabb replikáit kapják meg. A győztes csapat 10 hónapig tarthatja meg az eredeti kupát, ezután kaphatnak egy másolatot, amely az eredeti trófea méretének maximum a 80%-a lehet.
Az eredeti Európa Kupát 1967 márciusában odaítélte a francia L'Équipe sportújság az addig 6 győzelemig jutó Real Madridnak. A következő trófeát Jörg Stadelmann svájci ékszerész készítette el 10 ezer svájci frankért. A kupa tiszta ezüst volt, 74 centiméter magas, valamint 8 kg. Ezt követően ezt a kupát „gyártották”, ha a fenti feltételt követően egy csapat újra örökre elnyerte.
A legjobb magyar eredmények
A legjobb magyar szereplés az elődöntőbe jutás, 1957–1958-ban a Vasas SC, 1964–1965-ben a Győri Vasas ETO, 1973–1974-ben az Újpesti Dózsa jutott el a legjobb négy közé
A BEK története lehengerlő Real Madrid sikerekkel indult, az első öt alkalommal megszakítás nélkül diadalmaskodtak, és ebben már az 1956 után külföldön maradó Puskás Ferencnek is elévülhetetlen érdemei voltak, aki három alkalommal is meghatározó szerepet játszott a csapat diadalában.
Puskás Ferenc gólcsúcsa megdönthetetlen
Az öt sikerből kiemelkedik az utolsó, az 1960-as, amelyet a német Eintracht Frankfurt ért el az együttes. Az összecsapás nem véletlenül minden idők egyik legjobb és leghíresebb meccseként vonult be a világfutball emlékezetébe. A május 18-i glasgow-i Hampden Parkban rendezett találkozó hőse egyértelműen Puskás Ferenc volt, aki a 7-3-ra megnyert, azóta is gólcsúcsnak számító tízgólos találkozón a hét madridi találatából négyet vállalt magára. Ilyen teljesítményre azóta sem volt képes senki a legrangosabb európai kupasorozat döntőiben.
A világ valaha volt egyik legkiválóbb csapata, a Real Madrid, ezzel a teljesítménnyel nyerte meg a BL elődjét egymás után az ötödik alkalommal.
A királyiak színeiben Puskás Ferenc elképesztő sikerek közepette emelkedett klublegendává. Öt bajnoki címet nyert, háromszoros BEK-győztes, spanyol kupagyőztes és világkupagyőztes lett. 179 mérkőzésen szerzett 159 találatával a spanyol bajnokságban négyszer érdemelte ki a gólkirályi címet, a BEK-ben – a sorozat történetében a legsikeresebb magyar játékosként – 39 mérkőzésen 35 gólt lőtt. 12 találatával az 1959/60-as évad legeredményesebb góllövője lett.
