Nagyon kevés angol pilótának adatott meg a lehetőség, hogy a Ferrarinál vezethessen, ráadásul Derek Bell maranellóban kezdhette a Formula-1-es pályafutását, sajnos azonban Bell a száguldó cirkuszban nem tudta megmutatni igazi képességeit, a Le Mans-i 24 órás futamon azonban igazi legenda lett. Derek Bell ma 70 éves.
Derek Reginald Bell 1941. október 31-én született az angliai Pinner-ben. A fiatal Derek pályafutását a junior sorozatokban először a karizmatikus nevelőapja (Bernard Hender), majd Peter Westbury egyengette. Bell 1967-ben hét futamot nyert a Formula-3-ban, így nem volt kérdéses, hogy tovább kell lépnie, a Formula-2-es bemutatkozása után nem sokkal azonban 1968-ban Bell két futamra aláírt Enzo Ferrari csapatához a Formula-1-be.
Bell 27 évesen jutott el a Formula-1-be, a tehetséges angol pilóta azonban sehol sem tudott teljes álláshoz jutni, így a következő négy évben Bell négy (!) különböző csapat színeiben összesen csak 6 futamon volt képes elindulni az F1-ben. Ennek ellenére Bell 1970-ben a Surtees csapat színeiben az Amerikai Nagydíjon megszerzi az első világbajnoki pontját. 1972-ben úgy tűnt, hogy a dolgok végre jóra fordulnak Bell számára, hiszen a Martini csapat színeiben négy futamon is lehetőséghez jut. A kis olasz csapat (a Tecno) első Formula1-es autója azonban katasztrofális volt, így nemhogy az újabb pontszerzés, de két futamon az indulás jogának a megszerzése is álom marad csupán Derek számára. Bell ezért az 1973-as szezonra visszatért a Surtees csapathoz, ahol azonban az év végén 5 futamból, csak egyszer tudta magát kvalifikálni a versenyre. Bell az év végén örökre távozott a Formula-1-ből, de az autóversenyzést nem hagyta abba, és az F1 helyett a Le Mans-i 24 órás versenyzésre fordította a figyelmét, ahol 1970 óta már rendszeresen elindult. A 30-as éveiben járó pilótának a Le Mans-ban pedig egy új karrier nyílt. Bell összesen ötször nyerte meg a Le Mans-i 24 órás versenyt, első ízben 1975-ben Jacky Ickx-el az oldalán egy Ford Cosworth motoros Mirage versenyautóban, majd az Ickx-Bell páros a Porsche gyár jóvoltából 1981-ben és 1982-ben is legyőzhetetlen volt, Bell pedig később 1986-ban és 1987-ben szintén Porschéval, de új társakkal (Hans Joachim Stuck, Al Holbert) újabb győzelmeket szerzett a legendás versenyen. A Le Mans-i sikerek mellett Bell 1985-ben és 1986-ban megnyerte a Sportkocsi Világbajnokságot, valamint 1986-ban és 1987-ben, illetve 1989-ben a szintén legendás Daytonai 24 órás versenyt. Bell ezt követően visszavonult az autóversenyzéstől, majd egy sikertelen Le Mans-i csapatalapítási projekt mellett 2001-től a Bentley Le Mans-i csapatának szaktanácsadója volt, és néhány Formula-1-es futamon kommentátori a szerepkörében is feltűnt, valamint 2008-ban 67 évesen a fiával Justin Bellel közösen „elindult” a Daytonai 24 órás futamon.
Derek Bell 16 futamon indult a Formula-1-ben, 1 pontot szerzett.
