Geiger Andrást választották az év felnőtt férfi röplabdázójak Magyarországon. A Fino Kaposvár SE 33 esztendős csapatkapitánya pályafutása során először lett az esztendő legjobbja. A hazai sportági szakszövetségek 1964 óta minden esztendőben eldöntik, kik sportágukban az év legjobbjai. A röplabdában, a férfiak között, 2011-ben a Fino csapatkapitánya végzett az élen.
– Ügyvezetőnk, Gelencsér László hívott nem sokkal ezelőtt, és azt mondta, gratulál az év röplabdázója címhez – mesélte kora délután Geiger András. – Először azt hittem, viccel, de aztán az egyik elnökségi tagunk, dr. Borbély Csaba is telefonált, így már mindent tudok…
– Mit szóltál a jó hírhez?
– Örülök nagyon az elismerésnek, és köszönöm mindenkinek, aki hozzásegített a címhez. Egy picit az időzítés érdekes számomra, hogy miért éppen most, de ez a legkevesebb… Korábban például voltam német bajnok is.
– Az idén viszont román bajnoki címet szereztél, az új évad első részében pedig a magyar bajnok egyik legjobbja voltál.
– Valóban jó volt ez az évem is, nagy élmény volt két honfitársammal, Németh Szabolccsal és ifjabb Nagy Péterrel együtt első helyen végezni a Remat Zalau csapatával. A nyáron sokáig úgy volt, hogy Ausztriában folytatom, aztán mégis Kaposvárt választottam, és úgy érzem, jó döntést hoztam. Remek munkát végzünk, jó a társaság, és jönnek az eredmények is.
– Legutóbb a legnagyobb riválist vertétek meg egészen magabiztosan.
– Jól játszottunk Kecskeméten, annak pedig külön örülök, hogy egy ennyire fontos, ráadásul győztes meccsen búcsúzhatott el tőlünk a feladónk, Kaszap Tomi.
– Hogyan tovább? Nehéznek tűnik a további decemberi program is…
– Nagy rangadók várnak még ránk az előttünk álló időszakban. Pénteken a Dunaferrt fogadjuk, nyolc napra rá pedig Kazincbarcikára utazunk. Nem lesz könnyű egyik mérkőzés sem, de nyerni szeretnénk. Főleg a borsodi túra lesz nehéz, mert hosszú utazás vár ránk, a fiatal és lelkes barcikaiak pedig biztosan mindent megtesznek majd azért, hogy megverjenek minket. Én viszont abban bízom, hogy sokáig őrizzük még a veretlenségünket...
