Csapatunk idei utolsó találkozóján igencsak kellemetlen vereségbe futott bele a szlovák Slavia EU Bratislava ellen: lányaink a harmadik szettben totálisan szétesve, lelkesedés, hit és akarat nélkül játszottak, ez pedig mindenhol, de főleg hazai pályán elfogadhatatlan.
Pedig nem így indult a meccs: az első labdamenet rögtön érdekes szerepváltozásokkal indult: Milovits Júlia fogadott nyitást, Dékány Bernadett adott fel, Sándor Renáta pedig a szélről, hármasblokk (!) ellen, négy méterre (!) verte be kegyetlenül a játékszert.
Ezt követően is jól ment a mieinknek, folyamatosan nálunk volt az előny mind az első technikai szünetig, mind utána. Támadásaink jók voltak, a nyitásfogadásunk is stabilnak tűnt – 14:12-es vezetésnél viszont ledobtuk a vasmacskát, és érthetetlenül leálltunk.
Nem csoda, hogy edzőnk, Jókay Zoltán kétszer is gyorsan időt kért, hiszen ellenfelünk zsinórban kilenc pontott szerzett (14:21). A tanácsok nem használtak, pillanatok alatt szétestünk a játék minden elemében, az ellenfélnél pedig Erika Salanciová szinte minden megoldásából pont lett. Teljes volt a térfelünkön a zűrzavar, Jókay az indiszponált Milovits Júlia helyett pályára küldte Gudmann Csillát is, de ezzel sem tudtuk elkerülni a végül sima játszmavesztést(19:25, 0:1).
A máodik szettre sem javult jelentősen a nyitásfogadásunk, így hamar magához ragadta a kezdeményezést a Pozsony (1:4, 4:8), Jókay pedig ismét behozta Gudmannt, mivel csapatkapitányunk, Milovits továbbra sem találta az előző meccseken látott stabil formáját.
Egyedül Miklai Zsanett játéka adott némi okot a reményre – a nagybajomi center háromszor egymás után blokkolt, az ő vezérletével végre megkezdtük a felzárkózást, olyannyira, hogy 14:14-nél már egyenlőt mutatott az eredményjelző!
Ütőink is hozzátettek végre a játékhoz valamit, Oláh Vivien, Dékány Bernadett és Sándor Renáta is fontos pontokat szerzett, ám ha megdolgoztunk, vért izzadtunk egy-egy pontért, utána szinte azonnal jött vagy egy-két rossz ütés, vagy néhány vakvilágba elszálló nyitásfogadás, így ellépni nem tudtunk ellenfelünktől (17:17, 20:20).
A végjáték megint a mi hibánkkal indult, így 21:23-nál ismét elég távolinak tűnt a győzelem, azonban két Sándor Reni-ász visszaadta a reményeinket (23:23)! Ismét felálltunk a padlóról – igaz, mint később kiderült, utoljára. A játszma utolsó két pontja kiváló tükre volt az őszünknek: előbb egy feladásnál egymásra vártak a mieink, majd egy padlóászt kaptunk… (23:25, 0:2).
A harmadik játszmával nagyon foglalkozni sem érdemes, mivel az az első pillanattól kezdve katasztrófa volt, így csak néhány momentumot emelnénk ki belőle. Volt, hogy hárman néztük, amint leesett egy potyalabda a térfelünkön; a szett elején a padon kezdő Milovitstól Jókay csak annyit kérdezett, "számíthatok-e ma rád?"; fogadásaink 19%-a volt tökéletes; hét pontot szereztünk támadásból; több, mint tíz ponttal vesztettük el a játszmát (14:25, 0:3).
Sokszor, sokan mondták, hogy fiatal, tehetséges csapatunk van. Jó lenne ennek néha a jelét is látni, és nem csak olyan meccseken, amikor ténylegesen jobb az ellenfél, és nem nagyon van esély a győzelemre – eddig ugyanis csak a Vukovár ellen látszott mindez, meg talán a Doprastav Bratislava elleni kinti mérkőzésen.
Úgy gondoljuk Jókay Zoltán nyilatkozata sok mindent elárul, ezért a szokásoktól eltérően itt, a cikkben közöljük.
"Nagyon kíváncsi lennék, a lányok mint mondanának erről a mai mérkőzésről, csak ilyenkor aztán mélyen hallgat mindegyik. Remélem azért, mert szégyelli magát. Ez volt a jellemző az egész mögöttünk álló fél évre.
Ha egy játékos nem tud lelkesedni azért, hogy végre mérkőzés van és megmutathatná mit tud, ha megszakadna a pályán, vagy ha megőrülne attól, ha ilyen hülyeségeket csinál, mint ma, akkor nem tudom, mi a teendő. Nem tudom, mi kellene ahhoz, hogy ők fölrobbanjanak, vagy végre elszégyellnék magukat, vagy azt mondanák, hogy ťa picsába, nem hiszem el, hogy ilyen béna vagyok, akkor legalább megpróbálok valami mástŤ.Elkeserítő."
Gudmann Csilla a következőképpen értékelt:
"Nem értettem, mi történt. Az első szett nagyon szépen indult, örültem a csapatnak, szépen játszott mindenki, aztán egyszer csak összeestünk. Ennek ellenére a második szettben sikerült felállnunk, erre a harmadikat meg egyszerűen csak odadobtuk a szlovákoknak.
Nem mozogtunk, nem örültünk, nem csináltunk semmit, nem tudom miért történt ez, meg kell keresni az okát, hogy többet ne fordulhasson elő. Egyszerűen feladtuk, alig láttam néhány játékoson, hogy akar ma még játszani a harmadik szett után is. A Közép-európai Ligában egy-két játékossal viszont nem lehet nyerni – vagy mindenki küzd és odateszi magát, vagy különben ez lesz, mint ma.
Dolgozunk tovább, és abban bízhatunk, hogy az elvégzett munka – mint általában mindig – meghozza a gyümölcsét. Sokszor voltunk én is meg a csapat is körülöttem hullámvölgyben, de ebből munkával mindig sikerült kikeverdni. Meg kell tanulnunk a stabilitást, az összpontosítást, hogy figyeljenek arra, amit az edző mond…"
Vasas-Óbuda-Hofeka ― Slavia EU Bratislava (szlovák) 0:3 (―19, ―23, ―14)
Folyondár utca, 300 néző. Játékvezetők: Gril (osztrák), Globacnik (szlovén)
Vasas: Miklai 10, Milovits 1, Sándor R. 13, Nagy E. 3, Oláh 7, Dékány 9Csere: Lévai (liberó), Gudmann, Fábián, Borsos 1Edző: Jókay Zoltán
Slavia: Smataníková 4, Kuciaková 12, Kosová 12, Golitková 7, Salaniová 15, Rákosová 6Csere:Hinzellerová (liberó), Pistelaková, Mitrengová 1, Cierná, Krisková 1Edző: Martin Hancík
