Hosszú Katinka köszöni szépen, jól van. Túllépett a sanghaji világbajnokságon történteken, és gőzerővel készül a londoni olimpiára.
Hogy jó úton jár, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az atlantai Amerika–Európa úszógálán erős mezőnyben tudott győzni négyszáz vegyesen. A római világbajnok kedden érkezett haza, s csak egy hetet tölt itthon.
– Jól van?
– Köszönöm, igen.
– A lelke is?
– A sanghaji világbajnokság utáni helyzetre gondol?
– Pontosan.
– Mindent megbeszéltünk az edzőmmel a vébé után, mindketten vállaltuk a hibáinkat, s végigvettük, min tudunk javítani, mire kell odafigyelni. Sokkal jobban is megy a munka, mint az előző szezonban.
– Mikor zajlott le ez a beszélgetés?
– Rögtön azután, hogy visszamentem Los Angelesbe.
– Azon is túltette magát, hogy a kevésbé jól sikerült vébé után voltak, akik azt mondták, haza kellene jönnie?
– Nem esett jól ez a vélekedés, de még ennél is jobban fájt, hogy nem úgy sikerült a világbajnokság, ahogyan szerettem volna. Persze fura ez, hiszen a római vébé óta már elvárják tőlem a győzelmeket, s ennek nem mindig könnyű megfelelni. Mindent átgondoltam, és arra jutottam, hogy Dave Salóval lettem világbajnok, s vele akarok dolgozni a jövőben is.
– Vagyis hiába diplomázik májusban, az Egyesült Államokban marad?
– Amíg úszom, Dave Salóval úszom. Ráadásul amióta kint élek, annyira élvezem az úszást, hogy nincs is értelme a váltásnak.
– Mi lenne, ha azt mondaná valaki, mégis haza kell költöznie?
– Ha ez végleges költözést jelentene, nagyon fájna a szívem. Ráadásul annyi cuccom van már kint, hogy nem is tudom, hogyan bonyolítanám le.
– Olyan életszerűtlennek tetszik, hogy leülnek az edzőjével, s időkről beszélgetnek. Mondja, sohasem mondta azt Dave Salo, hogy „Katinka, te képes vagy győzni Londonban”?
– Többször is mondta, hogy meg tudom nyerni az olimpiát. De egy edző nem is nagyon mondhat mást, hiszen bíznia kell a tanítványában. Azon a bizonyos beszélgetésen is elhangzott ez a mondat, és azóta is néhányszor, de a hétköznapokban nyilván nem mondogatja állandóan.
– És melyik számra utal ilyenkor az edzője?
– Egyértelműen a négyszáz vegyesre. És ha további sorrendet is vár, folytatom: kétszáz pillangó, s csak utána jön a kétszáz vegyes. Utóbbit néha túl rövidnek érzem…
– Sokan mondogatták azt is, az amerikai edzők az olimpia évében az amerikaiakra figyelnek. Nem fél attól, hogy az egyetemi év vége után, májustól júliusig Dave Salo másokra koncentrál?
– Nem. Ez is előkerült a beszélgetésünk során. Dave megpróbálja mind a négy segédedzőjét kihozni az olimpiára – egyikük maga is négyszáz vegyesen úszott korábban, s ő amúgy is sokat segít nekem. Ha sikerül Dave terve, nincs miért aggódnom.
