Játékos-pályafutását 1971-ben fejezte be, a Vasassal négy bajnoki címet szerzett, szerepelt az Európa-, illetve a világválogatottban is.
– Képeztem magam, apám a jogi karriert szánta nekem, de az nem tetszett, ezért titokban átjelentkeztem a TF-re, és szakedzői diplomát szereztem. Edzőként is szerettem volna megvalósítani azokat, amiket játékosként. Nem tudtam elviselni, ha valaki nem hajtott. A brazilok ellen 1966-ban én felkötött karral is végig a pályán voltam. Az őszinte futballistákat szerettem, aki be akart csapni, azt eltiportam, elzavartam – hangsúlyozta.
Szerinte egy sikeres csapat – akár válogatott, akár klubszinten – szerepléséhez a legfontosabb dolog, hogy a szakmai stáb irányában töretlen legyen a bizalom, persze elengedhetetlen, hogy a legjobb szakemberek irányítsák az adott együttest.
– Mindenkinek profinak kellett lenni, ezért vettem magamhoz Mezey Gyurit, aki a legjobb magyar edző. Persze én is mellényúltam néha, de úgy gondolom, ha együtt maradtunk volna, akkor sikeresebb lett volna a nemzeti csapat – magyarázta.
Mészöly külföldön is vállalt munkát, Törökországban szövetségi kapitány, valamint a Fenerbahce edzője is volt. – Az egyik edzésen a pályaedzőmmel voltunk a kezdőkörben. Őt a helyiek Kücü Puskásnak, azaz Kis Puskásnak hívták, mert egyszer az Aranycsapat elleni meccsen lefogta az Öcsit, igaz, előtte kaptak tőlük vagy tíz gólt az első meccsen. Megkérdezte, hogy eltalálom-e a felső lécet, azt kérdeztem, milyen lábbal szeretné. Végül ballal neki készültem, ellőttem, akkor már láttam, hogy jó, el is fordultam, ők pedig teljesen el voltak ájulva – idézte fel.
A mostani magyar válogatottal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy hatalmas csoda lenne, ha Egervári Sándor alakulata elérné a pótselejtezőt érő második helyet. – Valami alakulóban van a futballunkkal kapcsolatban. Talán most, hogy Csányi Sándor az MLSZ-elnöke, nagyobbnak tűnik az összetartás – jegyezte meg.
