Az Ironman a triatlon legkeményebb erőpróbája, 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és maratoni futásból áll. Az ultratriatlon pedig ennek a műfajnak a többszöröséről szól, s a nemzetközi szövetség hat állomásból álló Világkupa-sorozatát egy magyar, Vőneki Antal nyerte meg 2010-ben.
A szegedi sportember január 17-én lesz 53 éves, s a világon egyedüliként teljesítette mind a hat versenyt, rajta kívül csak egyetlen vetélytársa akadt, aki négy viadalt befejezett, a többiek csak hármat vagy még kevesebbet. Mindez nem véletlen, hiszen embert próbáló megméretésről van szó.
A sorozat négy dupla, továbbá egy-egy tripla és tízszeres Ironman-versenyből áll, ezeket az ausztriai Neulengbachban, Bonyhádon, a németországi Lensahnban, a szlovéniai Muraszombaton (Murska Sobota), az egyesült államokbeli Virginia államban és a mexikói Monterreyben rendezték. A hat viadal teljesítése olyan, mintha valaki Londonból Kuvaitig jutna el úszva, kerékpározva és futva.
"Amikor az ember elér egy állóképességet, akkor már mindegy, hányszoros Ironman. Sokkal nehezebb a monotónia tűrése, amelyben a kor már inkább előny" – mondta az MTI-nek Vőneki, aki 2003-ban ismerkedett meg a triatlonnal, s akkor teljesítette először az Ironman távját a híres nagyatádi versenyen, amelyen később még négyszer állt rajthoz. Az ultratriatlont 2005-ben próbálta ki és a sportág 18 éves történetében ő a legidősebb Világkupa-győztes.
Elmondása szerint a Vk-sorozathoz tartozó versenyeken való részvételhez nem sok segítséget kapott.
"Ha kellett volna, akár az autómat is eladom az utolsó, mexikói versenyért, hogy feltegyem az i-re a pontot. – mondta, bizonyítva határtalan elhivatottságát, ami ehhez a sportághoz elengedhetetlenül szükséges. – A versenyeken a nejem segített, ő egy kivételtől eltekintve mindenhova velem tartott, ugyanakkor másokat gyúrók, edzők és kerékpárszerelők segítették."
Vőneki pályafutása során 71-szer teljesítette az Ironman-távot – ez összesen több mint 16 ezer kilométert jelent triatlonozva -, ezzel rekorder Magyarországon. A teljesítmény értékét növeli, hogy az ultratriatlonban nem lehet úgynevezett bolyozni a nyeregben ülve, azaz nem lehet egymás szélárnyékában csoportosan, bolyt alkotva tekerni. Vőneki a dupla Ironman-távot valamivel több mint egy nap, a triplát nagyjából két nap, míg a tízszeres Ironmant több mint tíz és fél nap alatt teljesítette.
"A lábam tovább visz, mint a fejem. Egy ilyen verseny folyamatosan megy. Aki elfárad, lefekhet pihenni, de a verseny akkor is folyik tovább. A tízszeres viadal több mint tíz napja alatt mindösszesen tíz órát aludhattam, csak akkor feküdtem le egy órácskát hunyni, ha már vizionáltam a fáradtságtól. A futó körpálya egyenes részeiben próbáltam pihentetni a szemem, hogy minél tovább bírjam alvás nélkül" – mondta Vőneki, aki hozzátette, hogy teljesen átlagos ételeket fogyaszt verseny közben is, részéről nem kíván speciális étrendet az extra terhelés, ezért ugyanazt eszi, mint amit az adott országban szoktak.
Vőneki idén is indul a Világkupa-sorozaton, de címvédésre nem gondol, hiszen – ahogy fogalmazott – sosem az eredményességet tartotta szem előtt, az csak jött. Elmondása szerint egy hétnél többet nem bír ki mozgás nélkül, jókedvűen csinálja a viadalokat és a felkészülést is, éppen ezért saját lelkiismerete az edzője, de nem kínozza magát.
