Jelentős minőségi fölénye ellenére Brazília búcsúzott a világbajnokságtól a Hollandia elleni negyeddöntőben. Julio Cesar tőle soha nem látott hibát vétett, Felipe Melo bizonyította miért rossz profi. A Selecao szégyentől ég.
Az első félidőben Brazília olyannyira lefocizta ellenfelét, hogy talán még a legpesszimistább szurkolóik sem gondolhattak arra, hogy az utolsó másodpercekben nekik kell majd elkeseredetten ívelgetni a hosszabbítás kiharcolásáért. Robinho korai gólját követően a Kaká-Robinho-Fabiano trió egyre jobban érezte magát (és egymást) a pályán, mögöttük a rendkívül sokat futó és agresszív szűrőkkel támogatva. Aztán jött a mesebeli (vagy brazil szempontból rémálomszerű) fordulat: a második játékrész elején Sneijder veszélyesen tekeredő beadására ad hoc-szerűen kifutott Julio Cesar kapus, a laszti helyett csak a levegőbe bokszolt, a játékszer pedig Melo feje búbján megcsúszva utat talált a hálóba
Én azon a ponton éreztem a fordulatot. Brazíliát olyannyira váratlanul érte az egyenlítés, hogy egyik-pillanatról a másikra elillant a nagy önbizalom, melyet fejetlenség váltott. Egy teljesen ötlettelen dél-amerikai válogatott futkározott a zöld gyepen, mintha annak a tizenegy játékosnak köze nem lett volna az első periódus résztvevőihez. Az Oranje mezőnyfölényt harcolt ki, sőt, újabb váratlan gólt szerzett Sneijder révén, aki a Kuyt által megcsúsztatott labdát bólintotta be. Az elveszített fonálból, és megcsappant hitből teljes brazil téboly lett. Próbálkozásaikat nem kísérte siker, ráadásul Robben szokása szerint fickándozott a jobbszélen, amitől még idegesebbek lettek. Felipe Melo egy ilyen dühkitörés keretében szándékosan beletaposott a földön fekvő holland szélsőbe és már mehetett is zuhanyozni. Itt érdemben véget ért a találkozó, lehetett sejteni, hogy a reménytelenül kitámadó Dunga-csapat nem lesz képes felülemelkedni frusztráltságán, az pedig kész csoda, hogy még az utolsó másodpercekre is megmaradt az elvi esélyük a hosszabbítás kiharcolására, hiszen Hollandia temérdek kontráiból egyet sem tudott befejezni.
Felipe Melo nagyon nehéz ember. A Juventusban sem feltétlenül csak gyenge teljesítménye miatt zárt rossz szezont, hanem azért is, mert – emlékeim szerint – többször nehéz helyzetbe hozta csapatát fegyelmezetlenségeivel, piros lapjaival. Lehetne hibáztatni Julio Cesart, aki nagyot hibázott, a második félidőben eltűnő Fabianót, vagy éppen Robinhót, aki többet dumált, mint amennyit focizott a végjátékban. Mégis Felipe Melónak adom a negatív hős titulust, mert 2-1-es állásnál – amikor ugyan morálisan már a padlón volt Brazília – az utolsó szalmaszálnyi esélytől is megfosztotta csapatát. Kétlem, hogy a közeljövőben szerepet kapna a nemzeti együttesben, nyilvánvalóan ki fogják átkozni odahaza, ezzel párhuzamosan pedig bírálni fogják Dungát, aki végül is nem a túlságosan megkötött taktikai elképzeléseibe bukott bele.
Hollandia-Brazília 2-1 (0-1)
Port Elizabeth
Jv: Nisimura (japán)
Gól: Felipe Melo (ö.g., 53.), Sneijder (68.), ill. Robinho (10.)
Kiállítva: Felipe Melo (73.)
Hollandia (4-3-3): Stekelenburg- Van Der Wiel, Heitinga, Ooijer, Van Bronckhorst- Van Bommel, Sneijder, De Jong- Robben, Van Persie (Huntelaar, 85.), Kuyt
Brazília (4-3-1-2): Julio Cesar- Maicon, Lucio, Juan, Bastos (Gilberto Melo, 62.)- Alves, Gilberto Silva, Melo- Kaká- Luis Fabiano (Nilmar, 77.), Robinho
(Kép: skysports.com)
