Parádés, felszabadult futballt hozott a világbajnokság utolsó előtti mérkőzése, melyet az a Németország nyert meg, amelynek játéka most volt a legkevésbé élvezetes. Uruguay széles skálán játszott, de hirtelen zuhant. Paul, a polip mérlege makulátlan továbbra is…
Két variációt lehetett elképzelni a harmadik helyért rendezett mérkőzés előtt: előfordulhatott volna, hogy két leeresztett válogatott fut ki a Nelson Mandela stadion gyepére, hiszen mindkettő erőn, – de minimum várakozáson – felül teljesített az idáig vezető úton. Hála az égnek az optimistább előrejelzés jött be – no nem az időjárást illetően persze…
A mérkőző felek tulajdonképpen örömfocit prezentáltak nekünk, élvezték, hogy sikeres világbajnoki szereplés záró akkordján játszhatnak. Szárnyaltak, mint a madarak, valószínűleg várták már a pihenést és megkönnyebbültek, mint a diákok a vakáció előtti utolsó tanítási nap reggelén.
Az, hogy a németek nyerték a találkozót, nagy tett. Írom ezt azért, mert hiányzott a csapatból Lahm, Podolski és Klose, azaz három, a Nationalelf szempontjából nagyon értékes labdarúgó. Podolski helyén Marcell Jansen szerepelt, akiről tudni kell, hogy természetes posztja a bal oldali védő. Bár lelkes volt, sokat robotolt fel alá, sőt, gólt is fejelt, azért a német kontrákon ezúttal látszódott, hogy kevésbé gördülékenyek.
A 90 perc során rengeteg szép támadást és megoldást láthattunk, mégis szakaszosnak mondanám, hiszen két-háromszor 10 percre inkább a másik „megfojtása” került előtérbe, de egy olyan élvezetes találkozón, mint amilyen a mai volt, ez inkább csak változatosságot csempészett a hömpölygő eseményekbe. Uruguay mai nagyon összetett és komplett játékának alapja szerintem két úriember volt: Perez és Rios a középpálya közepén. Mivel ők rengeteg labdát szereztek és azokat ésszel is játszották tovább, ezért Cavaninak, Forlánnak és Suareznek, a rettegett támadóhármasnak számolatlanul nyíltak a lehetőségei az összjátékra. És ők játékos kedvükben voltak. Utóbbi kettő ezen a vb-n okot adott arra, hogy egy csapatba igazolják őket. Két ösztönös zseniről van szó, az ilyen típusú játékosok remekül össze tudnak játszani, így nagyot nyerhetne velük az a klubcsapat, amelyik nem sajnálja a pénzt az erősítésekre… Forlán lehetséges, hogy a torna gólját rúgta, mikor Rios félmagas beívelését kapásból, félfordulattal rádőlve helyezte el a sarokba. Suarez csak az én fejszámolásom szerint három kötényt osztott ki, a dél-amerikaiak nagyon ötletesnek bizonyultak.
Ennyire dicsérem őket és mégsem övék a harmadik hely?! Nos, Muslera kapus most inkább azt a formáját hozta, amelyet még tejfölösszájúként a Lazioban, (mikor gyermeteg hibákat vétett) pedig már kezdtem átértékelni a róla kialakított képet magamban. Továbbá kaptak gólt távoli, kipattanó lövés után, elszámított beívelés után és ide-oda pattogó labdából. Mondhatni tehát, hogy míg Tabarez csapata remek akciókból talált be, addig Löwék eléggé esetleges szituációkból profitáltak. Egyáltalán nem degradálni akarom a németek teljesítményét, hiszen ők valóban tartalékosan álltak fel és ebből a szempontból jóval nehezebb dolguk volt, mint ellenfelüknek. Nem a mai napon vezették a leggyorsabb, legelmésebb ellentámadásokat, nem ma volt a legprecíziósabb a gépezetük, de ezúttal is magasra emelték a színvonalat.
Legalább ilyen pompás döntőt kívánok magunknak holnapra!
Uruguay-Németország 2-3 (1-1)
Port Elizabeth
Jv: Archundia (mexikói)
Gól: Cavani (28.), Forlán (51.) ill. Müller (19.), Jansen (56.), Khedira (82.)
Uruguay (4-4-2): Muslera- Fucile, Lugano, Godin, Caceres- M. Pereira, Perez (Gargano, 76.), Rios, Cavani (Abreu, 87.)- Suarez, Forlán
Németország (4-2-3-1): Butt- Boateng, Friedrich, Mertesacker, Aogo- Khedira, Schweinsteiger- Müller, Özil (Tasci, 91.), Jansen (Kroos, 81.)- Cacau (Kiessling, 73.)
