Tipikus egygólos mérkőzésen kiélezett küzdelem, helyenként durva játék, és egy apró játékmester hatalmas napja a vb-döntőben. Spanyolország története során először világbajnok, Hollandia a harmadik döntőjét veszíti el. Diego Forlánt aligha vígasztalja az aranylabda, azaz a legjobb játékosnak járó díj.
Már órákkal a döntő kezdete előtt tömeg várta a mérkőzést az egyik belvárosi bevásárlóközpont tetőteraszán. A királyi tévé is itt kívánta lezárni a torna közvetítését és körítését: a stábtagokból verbuválódott zenekar húzta a színpadon, míg Szántó Dávid a helyszínen összerittyentett alkalmi, nyitott stúdióból jelentkezett be a kezdés előtt.
Talán ezer ember is összejöhetett a kis magyar vb-katlanban, sokan narancsot viseltek, de nem kevés Torres feliratú pólóban sétáló szimpatizáns is feltűnt. Mégis a legtöbben talán semleges szurkolóként jöttek, vagy csak a találkozó erejéig választottak ki egy felet, talán épp a baráti kör kedvéért. Jól fogyott a helyi menü: két korsó (műanyag pohár) sör, és egy csomag rágcsa egy papírtálcában szervírozva.
Jómagam az eddigi mintát követő 1-0-ás spanyol győzelmet vártam, a Holland oldalon pedig a Sneijder-Robben párostól tartottam leginkább. Nem volt nagy szó, mivel ezen a vb-n sok volt az előrelátható mederben zajló esemény. Ezúttal sem táltosodott meg van Persie, ezúttal sem szórta a távoli lövéseket Xavi, és nem van Bommel zseniális cselei után ámult a közönség.
Na azért az már egy kis fűszer volt, hogy Ramos bizonyult a legveszélyesebb spanyolnak az elején, de aztán Robben is hamar hallatott magáról, sok esetben csak a harmadik ember tudta elvenni tőle a labdát. Többet volt a labda a spanyoloknál, a túloldal a kontrákra és az ellenfél lábainak használhatatlanná tételére koncentrált. Webb sorra húzta elő a lapokat, sejteni lehetett, hogy az este nem múlik el piros kártya nélkül.
Aki semlegesként figyelte a mérkőzést, az alighanem eseménytelen első félidőnek volt szemtanúja, mindenki más a feszült izgalom és idegesség állapotában figyelte, hogy kinyílik-e valamelyik oldalon a retesz. A második félidő tartogatta az első meccslabdákat, ám sem Robben, sem Villa nem tudott túljárni az ellen eszén. A hollandok folyamatosan megtorlatlan szabálytalanságokat kértek számon a játékvezetőn, majd mikor ők idézték elő a csontzenét, folyton értetlenkedtek.
Hiába a nagy helyzetek, nem született döntés a rendes játékidőben, így jöhetett a kétszer tizenötös ráadás. A csereként beállt Fábregas nemzeti hős lehetett volna, Iniesta pedig valahogy mindig többet tolt a lehetőségekhez képest, de már inkább a holland védekezés látszott megrogyni. Ennek betetőzése volt Heitinga másodig sárga lapja, és nem sokkal később Iniesta gólja. Melyet mellesleg egy újbóli vitatható szituáció előzőtt meg, mikor is néma maradt a síp – Elia tűnt el egy spanyol ollóban.
Hamar megfogyatkozott a létszám a hármas sípszó után: egykedvű futballszeretők és letört holland szimpatizánsok hagyták el az óriáskivetítő környékét, és hogy azért egyértelmű legyen, hogy mégsem Madrid egyik külkerületében vagyunk, visszafogott taps és elszórt kurjongatások közepette emelte a magasba Iker Casillas az áhított trófeát. Spanyolország két év alatt minden csúcsra felért, de aki ezt a döntőt objektívan szemlélte aligha csettint elégedetten.
Ez bizony nem a "joga bonito" vb-je volt, ez a célirányosan beprogramozott gépezetek tornája volt, ahol egy-egy hiba után lehetett villantani. Itt bírók tévedtek ide meg oda, nagyreményű csapatok mondtak csődöt, és a taktika mögül nem látszódott ki a varázslat. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem volt több elképesztő jelenet, melyek feledhetetlen képei ezt a vb-t is emlékezetessé teszik majd. Mindemellett szívből gratulálok Spanyolországnak az első vb-címhez. Az érmeseknek és a díjazottaknak szintén. Kérdés, hogy milyen irányban halad majd a futball az elkövetkezendő években, de bízzunk benne hogy Brazíliában majd több is visszaköszön a szép játékból.
Hollandia-Spanyolország 0-1 (0-0)(0-0) h.u.
Johannesburg, Soccer city stadion
G:Iniesta 116.
Hollandia: Stekelenburg, van Bronckhorst (Braafheid 105.), Heitinga, Mathijsen, van der Wiel, van Bommel, de Jong (van der Vaart 99.), Robben, Sneijder, Kuyt (Elia 71.), van Persie
Spanyolország: Casillas, Capdevila, Puyol, Piqué, S.Ramos, X.Alonso (Fábregas 87.), Busquets, Xavi, Iniesta, Pedro (J.Navas 60.), Villa (Torres 106.)
Aranylabda – legjobb játékos: Diego Forlán (Uruguay)
Aranycipő – gólkirály: Thomas Müller (Németország)
Aranykesztyű – legjobb kapus: Iker Casillas (Spanyolország)
Legjobb fiatal játékos: Thomas Müller (Németország)
Fair play-díj: Spanyolország
