Gátfutó kiválóságunk, Kiss Dániel a közelmúltban 13.20 másodperces idejével
jobbat futott az általa tartott 13.32 másodperces országos rekordnál. A közelgő, barcelonai Európa-bajnokság előtt ez az idő igen bíztató. Még akkor is, ha hozzátesszük, a megengedettnél erősebb hátszélben született.
– Több, mint három méter volt a másodpercenkénti hátszél erőssége, márpedig érvényes csúcsot csak 2.0 m/sec. alatt lehet hitelesíteni – adta a magyarázatot az IKARUS SE huszonnyolc éves kiválósága. – Reális reményem van arra, hogy megengedett hátszéllel is elérek majd akár a 13.20-nál jobb időt is.
– Mi mindenre van szükség ahhoz, hogy valaki eljusson az európai élvonalba?
– Némi tehetség mellett sok-sok, egymásra épülő év munkájára. Éppen ezért tartom igen fontosnak a folyamatosságot az edző – versenyző kapcsolatban. Nekem szerencsém is van, hiszen több mint húsz esztendeje megszakítás nélkül ifjabb Tonhauser István irányításával készülök.
– Ez kis túlzással azt jelenti, hogy óvodás kora óta edzésben van?
– Kis túlzással igen. Mint hiperaktiv kisgyereket, anyukám vitt le az Ikarus pályára, ahol a jelenlegi mesterem vett kezelésbe. Sokoldalú előképzésben volt részem: próbálkoztam a magasugrással és a dobószámokkal éppen úgy, mint az ügyességiekkel. Csak hosszas kísérletezéseket követően kötöttünk ki a gátfutásnál.
– Ön meglehetős magasra nőtt, ez előny vagy hátrány a 106,7 centiméteres gátak vételénél, illetve a gátközök megfutásánál?
– A gátaknál talán előny, a gátközöknél pedig hátrány. A kettő valahol kiegyenlíti egymást. Egyébként pedig úgy gondolom, ideális magasság nem létezik a gátfutáshoz.
– Ha tovább akar fejlődni, miben kellene leginkább előre lépnie?
– Tizenöt-tizenhat éves koromtól próbálkozunk többre-jobbra jutni, de most már látom: soha nem lesz tökéletes a gáttechnikám. Mindig adódik valami konkrét kihívás, amivel azután intenzíven foglalkozunk. Egy biztos: rengeteg gyorsasági munka ellenére síkfutó sprintszámban soha nem méretem meg magamat.
– Manapság a fehér hollónál is ritkább az olyasvalaki, aki évtizedeken át kitart nevelőegyesülete mellett. Önnek ez miért sikerül?
– Talán négy éve adódott az egyetlen, igazán komoly kísértés, akkor a Honvédba akartak átigazolni. Ám a XVI. kerület polgármestere, Kovács Péter és munkatársai valamint az Ikarus illetékesei is mindent megtettek a maradásomért. Egy ilyen klubcsere egyébként sokkal összetettebb dolog, mint sokan gondolnák. Ifj. Tonhauser Istvánnal kialakult egy lelki kötődésem is. Vele bármiről tudok beszélgetni, s baráti alapon tudunk együtt dolgozni. Ez pedig felbecsülhetetlen érték számomra.
– Az emberi és a szakmai rész tehát rendben. De vajon mire számíthatunk július utolsó hetében, Barcelonában, az Európa-bajnokságon?
– Ha nem ér az előző héten egy kicsi, de kellemetlen sérülés, sokkal optimistább lennék. A mezőny egyébként rendkívül kiegyensúlyozott. A kontinentális ranglistát a cseh Svoboda vezeti 13:27-tel, majd 13:29-es és 13:32-es idők következnek. Az érmek és a helyezések valóban árnyalatokon dőlhetnek el.
– Mi a programja a hátralévő időben?
– Edzőm szabad kezet adott, így amennyiben a lassan gyógyuló sérülésem nem akadályoz, úgy e hét végén Székesfehérvárott, az ARAK Kupán is elindulok. Ellenkező esetben viszont csak egy hét múlva, Monacoban rajtolok. Utána pedig már Barcelona következik.
