A Nemzeti Sportszövetség főtitkári posztját 2006 óta betöltő Szántó Éva azon kevés magyar hölgyek közé tartozik, akik felsővezetőként vállalnak feladatot a magyar sportirányításban. Az EU által támogatott WILD- és ENTER-program segítségével példáját több honfitársnője is követheti, a képzések célja, hogy elősegítse a nők vezető pozícióba kerülésének esélyét a sportban, valamint fejlessze a döntéshozó pozíciókat betöltő női vezetők kompetenciáját, magabiztosságát.
A WILD-program (Nemzetközi Női Sportvezető-továbbképzési program) keretében hat magyar hölgy – Dr. Farkas Anna Ilona (TE), Faragó Beatrix (Magyar Ökölvívó Szövetség, TE), Kendi Ágnes Hana (Magyar Kick-box szövetség), Dr. Kovács Katalin (TE Sportjáték tanszék), Kovács Nikolett (No1 Mini és Motoros Team), Nagyné Varga Katalin (Magyar Kosárlabda Szövetség) – kapott lehetőséget arra, hogy bekapcsolódhasson az ENGSO (Európai Nem-kormányzati Sportszervezet) által kezdeményezett képzésbe. Magyarországon kívül további hét EU-s tagállam – Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Svédország – képviselő vesznek részt a projektben.
– Az xlsport.hu egy interjúsorozatban mutatta be a WILD-programban résztvevő magyar hölgyeket. Amellett, hogy kivétel nélkül igen szimpatikusak, területükön magasan képzett szakemberek. Kérem, egy-egy mondattal jellemezze őket! A kiválasztásnál mi döntött a személyük mellett?
– Először inkább a programban résztvevő hölgyek közös jellemzőjét próbálnám megfogalmazni – kezdte Szántó Éva, a Nemzeti Sportszövetség főtitkára. – Mind a hatan olyan területén dolgoznak a sportnak, ahol jelen pillanatban úgy tűnik, nagyon is napirenden lévő kérdés a női sportvezetők helyzetének javítása. A hölgyek vezetői készségeinek fejlesztése érdekében született meg a WILD-program. Ez az egyéni előrelépé
süket is segítheti, illetve az általuk képviselt szervezet hatékonyságát is javíthatja. Hogy miért pont ők vesznek részt a programban? Részben azért, mert a sportnak olyan területeit képviselik, ahol pillanatnyilag kardinális kérdés a nők és a sport téma. Ilyen például az ökölvívás, 2012-ben már az olimpián is szerepet kapnak a nők, ezért került Faragó Beatrix a programba. Van még egy küzdősportos hölgy, Kendi Ági, aki a kick- és thai-boksz sportágakat képviseli. A küzdősportok köztudottan nem feminim jellegűek, ez azt is eredményezi, hogy a vezetés még inkább férfi dominanciát mutat. A technikai sportok terén is nyilvánvaló, hogy a hölgyek nem nagyon rúghatnak labdába, még ha lenne is lehetőségük, nagyon nehéz helyzettel találják szembe magukat versenyzőként, vezetőként. Kovács Niki ezért került a csapatba. A Nemzeti Sportszövetség deklaráltan is együttműködik a felsőoktatás sportjával, ezért is tartom szerencsés választásnak Nagyné Varga Katalin személyét, aki a Debreceni Egyetemen oktat, mellette edzősködik, nagyon összetett módon veszi ki a részét a hazai sportéletből. A Testnevelési Főiskola oktatói, Dr. Farkas Anna és Dr. Kovács Katalin az edző- és testnevelőképzésben dolgoznak, valamint olyan sporttudományos területeken, ahol szükségük lehet arra a tudásra, plusz készségekre, melyet ez a program kínál.
– A WILD mellett párhuzamosan fut az ENTER-program, melynek ön is résztvevője. Miben különbözik egymástól a két EU-s képzés?
– A gyökerek közösek, mindkettő az ENGSO (Európai Nem-kormányzati Sportszervezet) berkein belül látott napvilágot. Korábban már jól működő nemzetközi programok mintájára próbáltunk megalkotni egy uniós forrásból támogatott képzést. Megszületett egy komplett program, ami inkább a WILD-hoz volt hasonló, viszont ebben az időben nem találtunk hozzá uniós finanszírozási lehetőséget. De nem felejtődött el a történet, és a Leonardo-programot kicsit átdolgozva sikerült megvalósítanunk az ENTER-t. Ez céljaiban nagyon hasonló, szinte megegyezik a WILD-programmal, a megvalósítása azonban kicsit más. Az ENTER-ben csak nemzetközi képzések vannak, a rendszerből hiányzik az a fajta plusz, amit a WILD ad a résztvevőknek. Itt mindenkinek van egy mentora, aki végigkíséri a másféléves folyamaton, akikhez lehet fordulni segítségért bizonyos kérdésekben. Az is különbség a két projekt között, hogy a WILD nem korlátozódik kifejezetten a nemzetközi képzésekre, míg az ENTER-ben minden résztvevő ország egy alkalommal, egy témát feldolgozva tart szemináriumot. A következő felvonásnak november 13-án és 14-én mi leszünk a házigazdái.
– Evezzünk személyesebb vizekre. Versenyzőként háromszoros országos evezős bajnok, 2006-ig ön látta el a szövetség főtitkári teendőit, majd a Nemzeti Sportszövetségbe „igazolt”. Miért váltott?
– Az evezős szövetség főtitkári teendőinek ellátását egy kirándulásnak tekintettem. Mindig volt sporton kívüli munkám, mellette igyekeztem tenni a sportért, az evezésért. Sokáig nyelvtanárként, tolmácsként, fordítóként, kommunikációs trénerként működtem. Úgy gondoltam, egy pár évig az evezős szövetségnél is tudom hasznosítani magam, jobban, mint a korább
i önkéntes tevékenységemmel. Nemzetközi versenybíróként továbbra is működtem, majd 2006-ban az ismert okokból kifolyólag, amikor is Elbert Gábor sport szakállamtitkár lett, megüresedett a Nemzeti Sportszövetség főtitkári helye, ekkor kerestek meg engem. Elég sok meditálás után vállaltam el, ez egy sokkal összetettebb feladat, mint egy sportág életét irányítani, kézben tartani. Azt hiszem, ahhoz hogy menjenek előre a dolgok, az embernek időről időre új kihívással kell szembe néznie, akkor is, ha nem változtat a pozícióján. 75 sportág életébe látok bele, igyekszem segíteni a munkájukat, más a nézőpontom, mint egy konkrét sportág főtitkáraként volt. Az evezéshez persze azóta is ezer szállal kötődöm, 2009 óta az evezős szövetség elnökségének tagjaként is próbálom a hazai evezőséletet segíteni, nemzetközi vizeken pedig az európai szövetség irányítótestületének, valamint a nemzetközi szövetség versenytechnikai bizottságának vagyok a tagja.
– Mikor evezett utoljára, mikor járt a Dunán?
– Nehéz kérdés, pontos dátumot nem tudok mondani, de szégyenkezve be kell vallanom, az idei esztendőben még mindössze tíz kilométert eveztem, egy alkalommal sikerült vízre szállnom. Borzasztóan sajnálom, ez most egy kicsit háttérbe szorult. A kötelék azzal a klubbal, ahol egész életemben eveztem, a Danubius Nemzeti Hajós Egylettel, a mai napig megvan, ott is próbálok segíteni, gyakran lejárok a Margitszigetre. A vízre már nem mindig sikerül kijutnom, ennek némi kis oka – tudom, sokan mondhatják, ez csak ürügy –, hogy van egy két és fél éves kislányom, s elég nehéz a mindennapi szerteágazó tevékenységek mellett még arra is figyelnem, hogy vele is megfelelő módon, eleget foglalkozzak.
XLsport – Balogh Zoltán
