Alig negyed órával a lefújás előtt küldte pályára Mocsai Lajos a Veszprém új igazolását, Nagy Kornélt, aki lendületével akár hamarabb is eldönthette volna a találkozót.
– Azt ugye tudod, hogy a szurkolók most legszívesebben szobrot állítanának neked?
– Nem tudok róla, de nagyon jól esik ezt hallani!
– Három gólt lőttél, a legfontosabb pillanatokban – attól függetlenül, hogy ti, sportolók erre mindig azt mondjátok, hogy más is belőtte volna, ha abban a helyzetben lett volna…
– Persze! Még te is belőtted volna! – mondta nevetve a Dunaújvárosból távozó Nagy Kornél.
– Ezek szerint engem csak véletlenül hagyott ki Mocsai mester? Reklamálnom kéne?
– Na jó, talán nem… De azért tényleg nem csak az én érdemem.
– Persze. De amikor a végén játékba álltál, te voltál az, aki folyamatosan tüzelte a többieket.
– Muszáj volt. Ötven percet ültem a kispadon, tehát abszolút frissen mentem fel a pályára és nem vacillálhattam azon, hogy mi lesz. Meglepődtem azért, amikor felküldött Lajos, nem számítottam rá, de örülök, hogy tudtam neki is, a közönségnek is bizonyítani. Na, meg persze annak, hogy továbbjutottunk, mert az mindennél fontosabb.
– Nem nehéz ilyenkor a beugró szerep?
– Nem, nem mondhatnám, hogy nyomott a tét. Nagyon kevés idő volt hátra, és úgy gondoltam, hogy ha most nem teszek bele apait-anyait, akkor soha. Egyetlen egy lehetőségem volt, hogy száz százalékot nyújtok, és akkor meglátjuk, mi sül ki belőle. Aztán az első lövésem bement, ami adott egy kis önbizalmat a másik két gólhoz. Úgy gondolom, hogy a védekezés is jól ment, próbáltam a társakat is lelkesíteni, támogatni, segíteni a friss erőmmel… így sikerült!
– Elég jól összejött… A szlovénok ráültek az eredményre?
– Nem tudom, mi lehetett. Ami minket elsősorban felhozott, az, hogy rendkívül jól védekeztünk. Tíz percig nem kaptunk gólt! Nándi szenzációsan védett, ez volt az alapja mindennek. Ezután nekünk „csak" be kellett lőni a helyzeteinket – mondjuk én is kihagytam egyet, talán a legfontosabbat, amivel bebiztosíthattuk volna a továbbjutást. Szóval elég sokat hibáztunk elöl, de a védekezésünk a hajrára összeállt, s ezzel meg tudtuk nyerni a meccset – ez a lényeg!
– Elégedett vagy a veszprémi bemutatkozásoddal?
– Maximálisan elégedett lehetek! Azt hiszem, álmodni sem lehetett volna ennél szebbet! Remélem, hogy Veszprémben lesz még lehetőségem arra, hogy bizonyítsak. Most a közönség mellém állt…
– Ahogy mondani szokták, nyolcadik emberként ott volt a pályán?
– Igen, rettentő jó volt! Félelmetes volt a hangulat, főleg most, hogy nem ellenfélként, hanem úgymond az ő emberükként léptem pályára. Csodálatos volt, nagyon sokat hozzátettek a mérkőzéshez. Remélem, hogy lesz még ilyen meccsem Veszprémben, aztán meglátjuk, hogyan fogadnak majd a szurkolók…
– Mi a terv ezután? Megérdemelt pihenő?
– Ma még nem volt rá lehetőségem, mivel egész nap költöztem, nagyon elfáradtam. Most épp Nádudvarra tartok a szüleimhez, lent töltök pár napot, aztán elutazunk a barátnőmmel Korfura nyaralni. Amikor visszajövünk, még lesz körülbelül két hét szünet, amire nincs konkrét tervem, de valószínűleg rápihenek majd az első veszprémi szezonomra…
