Az egykori kitűnő hátvéd a 2000-es eb-n és a 2002-es vb-n is ott volt a válogatottal. Klubszinten bajnokságot és kupát nyert a Mariborral, majd hat évet húzott le a Bundesligában. Véleménye a világbajnokságról és a szlovén csapatról is van – ezt osztotta meg az XLsport olvasóival.
– Szurkolóként vagy játékosként izgalmasabb megélni egy világbajnokságot?
– Játékosként, mert az ember ilyenkor a saját bőrén érezheti a torna hangulatát. Szurkolóként csak egy bizonyos távolságból látni rá az eseményekre, a futballistáknak viszont valóban minden percét a vb tölti ki.
– Ön a közelmúltban fejezte be játékos-pályafutását. Mihez kezdett azóta?
– Egy maribori egyetemen végzek üzleti tanulmányokat, a jövőben pedig szeretnék gyerekekkel foglalkozni és edzői képesítést szerezni.
– Mit gondol, miért maradt le a szlovén válogatott a 2000-es eb-n és a 2002-es vb-n is a továbbjutásról?
– Azokban az években a szlovén foci az első sikereit élte, nehéz volt még felvennünk a versenyt az úgynevezett nagyokkal. Azok a tapasztalatok viszont, amelyeket 2000-ben és 2002-ben szereztünk, nagy hasznunkra váltak és irányt mutattak a jövőre nézve. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy most újra találtunk egy erős csapatot, jó egyéni képességű és egészséges hozzáállású játékosokkal.
– Miben különbözik a mai szlovén válogatott attól, amelyben még Ön is szerepelt?
– Ez egy fiatal társaság, amely már komoly nemzetközi tapasztalatot gyűjtött, nagy meccseken edződött. A pályán adódó nehézségeket képes az adott helyen és időben azonnal kezelni, ettől ilyen sikeres. Emellett nagy erőt adhat a mostani a játékosoknak az a szurkolói támogatás, amelyet a válogatott kap.
– A világbajnokság előtt gondolta bárki is Szlovéniában, hogy ilyen jól szerepel majd a válogatott?
– Nem igazán. Tudtuk, hogy a csapat kiválóan játszott az elmúlt néhány mérkőzésen, különösen az Oroszország elleni pótselejtezőn, ennek ellenére visszafogott várakozásokkal tekintettünk a világbajnokság elé.
– Sokan azt mondják, nem az angolok elleni utolsó csoportmeccsen úszott el a továbbjutás, hanem akkor, amikor a csapat kétgólos előnyt engedett ki a kezéből az Egyesült Államok ellen.
– Az elmúlt két évünk legjobb első félidejét produkáltuk azon a meccsen. A szünetben sokak agya már azon járt, hogy ott lehetünk a nyolcaddöntőben, de a folytatásban magunkra engedtük az amerikaiakat. A meccs végig kiélezett volt, mindkét csapat azt hozta, amiben a legjobb, de végül egyik fél sem tudta eldönteni a találkozót.
– Milyennek látta az Anglia elleni ütközetet?
– Nehéz lett volna elhinni, hogy véget érhet úgy a csoportkör, hogy az angol válogatott egyszer sem mutatja meg, mit tud valójában. Ennek ellenére nekik sem lehetett könnyű a tegnapi mérkőzés, a mai szlovén csapatot ugyanis már senki sem veheti félvállról.
– Jól ismeri a szövetségi kapitányt, Matjaz Keket. Mekkora szerepe van a válogatott sikereiben?
– Együtt játszottunk, amikor a klub történetének első bajnoki címét nyertük a Mariborral 1997-ben. Abban az időben ő volt a csapat kapitánya. Nagyon intelligens ember, jól érti a futball nyelvét. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a szlovén válogatott ott tart, ahol.
– Kinek szurkol most, hogy a szlovén csapat elbúcsúzott a további küzdelmektől?
– Szinte az összes latin-amerikai csapat jó meccseket játszott eddig, én nekik szurkolok idén. A torna győztese pedig a Brazília, Argentína, Németország, Hollandia négyesből kerül majd ki.
– Mit tanácsolna a magyar nemzeti csapatnak, hogy egyszer végre mi is elérjük a csoportkört egy világversenyen?
– A magyar futballnak nagyszerű hagyományai vannak. A legfontosabb, hogy jó munka folyjon az utánpótlás-nevelésben, mert ez garantálja, hogy a profi csapatok jó anyaggal dolgozhatnak majd a jövőben. Ha sikerül a futball körül összefogást teremteni, és megvan a kellő türelem, akkor az eredmények sem maradnak majd el. Sok sikert!
