Érdekes utat futott be eddig Loránd Lilla (képünkön), a tehetséges vágtázó. Szombathelyen született, Ajkán kezdte meg iskolai tanulmányait. Mióta felfigyeltek rá, Veszprémben tanul és a VEDAC-ban készül a versenyeire.
Az ifjúsági világbajnokságig már eljutott reménységgel Doha után beszélgettünk, ahol ő a Magyar Diáksport Szövetség válogatottjaként a Középiskolás Világjátékokon szerepelt.
– Első edzőm Király Csaba volt, ő vezetett be az atlétikába. Azt is el kell mondanom, hogy nekem nem ez volt az első sportágam, hiszen a futást megelőzően egész kisgyermek koromtól kezdve, kilenc éven át a néptánc volt a szenvedélyem.
– A tánc azonban már a múlté. Milyen távon fut legszívesebben?
– A száz méter nekem túl rövid, ráadásul a legrövidebb távon lenne a legkisebb fejlődési lehetőségem. Arra viszont nagyon szívesen emlékezem, amikor Ajkán tízszer kétszáz méteres váltóban is versenyeztem.
– Mikor került Veszprémbe és hol tart jelenleg?
– Három éve hívtak, s nem is bántam meg a cserét. Azóta Tóthné Stupián Anikó az edzőm, akivel igen jól össze tudunk dolgozni. Az első pillanattól kezdve tisztelem őt, szerintem ez az egyik alapkövetelmény ahhoz, hogy eredményesek lehessünk. Tud fegyelmezni, s ami legalább ennyire fontos: én is jónak érzem az edzésterveket, amelyeket összeállít.
– Mostanában már egyértelműen a 400 méter a fő távja.
– Az egyéni csúcsom 55.17 másodperc, amin persze szeretnék még javítani. Nagy vágyam, hogy ott lehessek a 4×400 méteres váltó tagjaként az idei junior világbajnokságon, amelyre Londonban kerül sor. Ehhez 55 másodpercen belül kellene futnom.
– Idén érettségizik, milyen tervei vannak a jövőt illetően?
– Szerencsére kimondottan kedvelem a reál tárgyakat, s remélem, a matematika és fizika felvételin sikerül továbbjutnom. Egyébként építészmérnök szeretnék lenni.
Fotó: JochaPress
