Három szelektív szakaszt megnyert (!) és rengeteg tapasztalattal gazdagodott a Benik Balázs, Lukács József kettős az első komplett terepraliversenyén, a hét végi mohácsi országos bajnoki viadalon. Igaz, a tapasztalatok között voltak jók és kevésbé jók egyaránt…
Rögtön a szombati nap kalandosra sikeredett – mindketten ízelítőt kaptak belőle, milyen az, amikor egy kiadós eső után vendégmarasztaló sárban dagonyázik a mezőny, beleértve természetesen a Felix Promotion által képviselt Opel-párost is, amelynek talán még a sárral volt a legkevesebb problémája.
„Zöldfülűek vagyunk még ebben a sportágban, ezért sok a hibánk, de becsületünkre legyen mondva, mindent megteszünk, hogy a lehető leghamarabb felvegyük a számunkra még szinte teljesen idegen tereprali ritmusát” – mondta a szombat este a háromszoros abszolút ralibajnok, aki az első két szakaszon lendületesen, és nem utolsó sorban gyorsan kezdett – ennek azonban utóbb meglett a böjtje…
Ha csak a puszta időeredményeket nézzük, Benikék voltak a leggyorsabbak a nyitó szelektíven, igen ám, de utóbb a felügyelő testület ellenőrizni kezdte a műholdas navigációs rendszereket, amelyek megmutatják, ki milyen nyomvonalon haladt, s azt milyen gyorsan tette, ezután pedig elkezdte szépen sorban kiosztani a büntetéseket.
Szinte az egész mezőnyt megrótták ezért-azért, s sajnos Beniknek is jutott a büntetésből, méghozzá 4 óra 45 percnyi. Amikor falvakon haladt át a mezőny, a pilóta túllépte a megengedett 30 km/órás sebességet. Mentségére legyen mondva, hogy a raliban, ahonnan ő jött, nincs ilyesmi, ott ha át is halad a mezőny egy falun, az teljesen le van zárva, ott nem jöhet, nem mehet senki, következésképpen lassítani sem kell, sőt. A tereprali azonban más kávéház… Erről is beszélt Benik akkor, amikor azt mondta, van még mit tanulnia újonnan választott sportágáról.
Meg még arról is, ami a harmadik szakaszon történt:
„Nagyon saras volt a pálya, az autó egy kicsit megszívta magát vízzel, úgyhogy lassítottunk, majd sajnos meg is álltunk. Azért sajnos, mert fennakadtunk egy bakháton, amiről csak harmincöt perc múltán sikerült valahogy lekászálódni. A szabályok lehetőséget adnak a folytatásra, s mi mindenképpen szeretnénk is élni vele, hiszen a mai nap megmutatta: a legjobban tapasztalatokra van szükségünk…” – vallotta be Benik, aki attól kezdve nem törődött a végeredménnyel, kizárólag a tapasztalatszerzés volt fontos számára.
A zárónapon azután kárpótolta magát: megnyert két szakaszt, ami némi gyógyírt jelentett a sebeire, s azt is megtapasztalta, milyen az, amikor eltéved valaki. No igen, ez még a legjobbakkal is megesik ebben a sportágban, s nemcsak a pilóta, a navigátor Lukács József is csak tanulgatja még a sportág csínját-bínját.
„Összességében jó élményekkel távoztunk Mohácsról, és már várjuk a két hét múlva esedékes újabb futamot, hogy a mostani tapasztalatainkat kamatoztathassuk. A verseny előtt kíváncsi voltam, mire lehetünk jók, és az időeredmények biztatóak, de még sokat kell tanulnunk a sportágról… Egy következtetést már most levontam: fizikailag és szellemileg folyamatosan a topon kell lenni, nem fér bele egyetlen apró hiba sem, mert az nagyon megbosszulja magát” – mondta Benik.
