Reggel beöltöztünk, de csak én vittem magammal 2 kulacsban italt, mindenki megelégedett a szokásos eggyel. Meg is lett a böjtje… Nekem már több tapasztalatom volt a német tereptriatlon versenyekkel, annak idején a Titisee-nél megtanultam, hogy egy német pályára ételt, italt bőven kell vinni.
A versenyközpontot hamar megtaláltuk Karafa Balázs segítségével, aki Poór Brigivel már 2 alkalommal is volt itt. Brigi pihent ma, csak úszott, hiszen ő már szerdán bejárta a pályát.
Elindultunk 3 órásra terveztük a menetet (végül 3:20 lett, de több megállással). Az eleje nagyon pörgős és könnyű, több városi szakasszal. Forgalom minimális, az élmény úszás után maximális lesz. Az erdőt és a komolyabb terepet 5 km-nél értük el és majd a 31. km-nél tértünk ide vissza a közös szakaszra. Azaz közel 26 km full terep várt ránk. Meseszerű a táj, változatos és minden terepkerékpáros igényt kielégítő a pálya! Zömében fenyőerdő, gyökeres, sziklás, ,,nagyfüves”, enyhén sáros szakaszok váltakoznak a murvás-köves részekkel. Az emelkedők és a lejtők fantasztikusak, egyik nehezebb, mint a másik, de a környezet, a látvány és a nehézségek leküzdésének élménye felejthetetlenné teszi. Nem beszélve az extrákról…
Szebeni Bandi bá’ komótosabb tempót választott és közös megegyezéssel nem jött velünk tovább, csak kisebb részét járta be a pályának. Boronkay ,,Rabló” Peti pedig a para pályán ment, hiszen a versenyen is az lesz az útja. Azért nekik sem egyszerűt terveztek a németek, de Rablónak ez előny, hiszen kifejezetten ügyes, technikás versenyző (köszönhetően többek között a visegrádi és a piliscsabai versenytapasztalatainak).
A pályabejárást a X2S CUBE TEAM képviseletében Bagyinszki Balázs, Oláh Bence, Szabó Tamás, Tóth Viktor és Varga Tamás Ervin, a MERIDA TEAM képviseletében Karafa Balázs fojtatta.
Röviden az extra vagy valakinek bónusz szakaszokról: jól tekerhető, de irgalmatlanul hosszú fenyőerdei emelkedők, gyökerekkel, sziklákkal – lényegében maximális erő és koncentráció. Hosszú, kanyargós, lejtők az előző terep akadályokkal – fizikailag könnyebb talán (nem sokkal), de mentálisan nagyon fárasztó. Sípálya ,,dh” – ez legalább egyszerű és nagyon látványos, de nagyon gyors. A 28. km-nél még egy éppen kitekerhető hosszú technikás emelkedő, amelynek a végén egy nagyon durva, nagy kövekkel teleszórt hosszú meredek vízmosásban kell leszáguldani. Összesen (a GPS szerint) kb. 4 km nehéz és fokozott figyelmet igénylő lejtő, valamit 5 km meredek emelkedő van. Sík, közel vízszintes szakasz alig 3 km.
Felpörögve, de kellemesen elfáradva értünk vissza a központba majd a szállásra. Délután volt aki kocogott, volt aki úszott, de készültünk a pénteki megnyitóra és az ITU technikai tájékoztatóra is.
Ma is már sok hírességgel összefutottunk, de pénteken biztosan nagy, színpompás ünnepség lesz…
{gallery}gal/ITUXTRI2014_1{/gallery}
A bejárásról egy fejkamerás felvétel is készült ezt vagy külön vagy a VB filmben meg is lehet majd tekinteni!
{xtypo_feed} Forrás: www.terepsport.hu (Tóth Viktor) | Fotó: X2S TEAM, marketingfree.eu {/xtypo_feed}
{xtypo_alert} A verseny weboldala: ITU | DTU {/xtypo_alert}
