A sajtó meglehetős közönyétől kísérve utazott el hétfőn Új-Zélandra az evezős világbajnokságon résztvevő, két versenyzőből álló – Galambos Péter egypoárevezős és Lengyel Mónika paralimpiai részvételre pályázó egypárevezős – magyar evezős küldöttség.
Kettejük közül Galambos Péter – elsősorban idei nemzetközi sikerei révén – az ismertebb, s feltehetően tőle várható a jobb eredmény is. A váciak kiválóságával még elutazás előtt beszéltünk.
– Tulajdonképpen teljesen bizonytalan voltam, mire is leszek képes a 2010-es versenyidényben, hiszen tavaly többféle betegség miatt az egész évem lenullűázódott. A téli időszak elsősorban a felzárkózást célozta, de a tavaszi rajt előtt fogalmam sem volt, mire is lehetek képes.
– Azután minden túl szépen alakult: mindkét Világkupát megnyerte, ahol elindult. Ebben feltehetően az elmúlt tíz év következetes munkája is benne van.
– Kétezer óta evezek Vácon, meglehetősen jó körülmények között. Ráadásul az első perctől mindmáig Rapcsák Károly mesteredző – akinek keze alól többek között a kétszeres világbajnok Pető Tibor is kikerült – irányítja a felkészülésemet.
– Korábban már ért el figyelemre méltó eredményeket, volt egyetemi- és főiskolai világbajnok, de azért a Világkupa-győzelmei mégis más kategóriába tartoznak.
– Annak ellenére, hogy kétszer is az élen végeztem, két, egymástól eléggé különböző verseny zajlott Münchenben, illetve Luzernben. Amíg Münchenben olasz riválisom nagyon meglépett 1500 méterig, s onnan sikerült lehajráznom az utolsó ötszázon, addig Luzernben jobban sikerült tartanom a tempót az élen haladókkal. Így kevesebb hátrányt kellett ledolgoznom. Egyébként nem különösebben izgat, hogy mások milyen csapásszámmal haladnak, én igyekszem a magam előzetes tervét megvalósítani.
– A két VK-sikert követően kár lenne tagadni, ugyancsak megnőtt a tekintélye a könnyűsúlyú egypárevezősök nemzetközi mezőnyében. Sokan kimondottan favoritként tartják számon Galambos Pétert.
– Ezt a kérdést – az esélyesség terhét – óvatosan kezelem. Az A-döntőbe, a legjobb hat közé mindenképpen be szeretnék kerülni, ott pedig egy bármilyen dobogós helyezés már nem jelentene csalódást számomra. Három, komoly riválisom lesz: a háromszoros világbajnok, új-zélandi Duncan Grant, az olasz Mazzalo Miani és a holland Joop Schouten. Idén mindhármukat sikerült megelőznöm, egyébként pedig a hazai pálya előnyeit élvező újzélandi Grantot tartom legtöbbre.
– Az október 31-én kezdődő világbajnokság előtt, még szeptemberben tett egy érdekes szakmai kirándulást. Az Európa-bajnokságon ugyanis a 72,5 kilós felső határral rendelkező könnyűsúly helyett a normálsúlyúak között lapátolt, s ott lett hetedik.
– Minden szempontból hasznos és tanulságos volt ez a kitérő, ahol testközelből láthattam, hogyan pörgetik az evezőket a kétméteres, kilencven-százkilós ellenfelek. Kíváncsiságom egyetlen oka az volt, hogy az én súlycsoportomban nincs olimpiai verseny, csak a normálsúlyú egyeseknek lesz alkalmuk olimpiai érmekért vetélkedni.
– Ezt azt is jelentheti, hogy Londonba megpróbál normálsúlyban kijutni?
– A 2011-es szezonban elsősorban a könnyűsúlyú párossal próbálkozom, s csak akkor váltok át a normálsúlyú egypárevezősök közé, ha párosban reménytelenné lenne a kijutás. Pillanatnyilag három-négy evezős kerülhet szóba, mint leendő partner. Ennek kilétét azonban csak a téli felkészülést követően próbáljuk meg eldönteni edzőmmel, Rapcsák Károllyal.
