Az újságok, az újságírók dolga az olvasók érdeklődésének felkeltése. Nem vitás, a téli holtszezonban sokkal nehezebb folyamatosan izzásban tartani a drótokat, megtartani az olvasókat, vagy ha lehet, még növeli is a tábort.
A cél eléréséhez vezető utak többfélék. A sportnapilap például a mai napon indított sorozatot ,,Elveszett kedvencek nyomában” felcímmel. Az elveszett szót leginkább áttételesen kell értenünk, hiszen a leendő írások tárgyait jelentő egykori hazai sztárok nyilvánvalóan nem tűntek el, legfeljebb lesüllyedtek. Ki ezért, ki azért, ki amazért.
Természetesen már az első írás is – gondolom, sokad magammal együtt – felkeltette az érdeklődésemet. Elvégre nem akárkiről írt a sikeres szerző, hanem a magyar labdarúgás egyik legnagyobb, egykori tehetségéről, Törőcsik Andrásról. Arról a ,,Törőről”, aki valóban megtáncoltatta az ellenfelek legjobbjait is, és aki tehetségének csak a törtrészét jelenítette meg. Ki tudja, mennyi maradt benne – és itt nem is elsősorban a megélt negyvenöt válogatottbeli szereplésnél jóval nagyobb, lehetséges számra gondolok.
