Mi a kapcsolat a Fulham labdarúgó csapata és Erwin Koeman magyar szövetségi kapitány között? Nem kell nagy ész a kitaláláshoz: Gera Zoltán játéka és a holland szakember makacs ragaszkodása bizonyos téveszmékhez.
Akik látták a csütörtök esti Fulham – Hamburg elődöntőt, sokadszor meggyőződhettek arról, hogy Gera Zoltán vitán felül az egyik legjobb – ha nem a legjobb – magyar labdarúgó. Ez majd mindenkinek világos, kivéve egy-két olyan okos embert, mint amilyen a „holland importból” érkezett kapitány, Erwin Koeman is. Ez a valójában semmi különöset nem felmutatott – s természetesen betitkosított javadalmazású! – szakvezető ugyanis el van szánva arra, hogy hosszú távon nélkülözze Gerát a magyar válogatottból.
Már Gera kiprovokált eltávozása is Koemant „dicséri”, azóta pedig kőkeményen kitart és várja, hogy Gera megkövesse őt. Az alapkérdés persze az: éppen elég baja van a magyar labdarúgásnak, vajon miért kellett ezt a jellegtelen embert is a nyakába ültetni. A válasz egyszerű: ez is Kisteleki öröksége. Az MLSZ nagy hirtelen leköszönt elnöke hozta be a hollandokat, akik közül a csak „Tökfilkónak” nevezett „szaki” szerencsére idejében eltűnt a süllyesztőben. Egervári Sándornak egy hónapja volt, mégis sokkal többet tett, mint elődje…
A nagyobbik jó akkor következne be, ha Koeman is venné a kalapját. Az ugyanis, amit ittléte alatt produkált, az – Gera lehetetlenné tételétől függetlenül is – minden, csak nem komoly teljesítmény. Amikor már mindenképpen nyerni kellett volna a délafrikai Vb-re történő kijutáshoz, erre ő hazai pályán kiállít tizenegy játékost, közöttük mindösszesen egy csatárt. Az eredmény nem is lehetett kérdéses, mivel a nyerési esélyt eleve feladta, jött két vereség.
Persze Kisteleki elnök mindezt egészen másként látja. Ő ugyanis meg volt győződve Koeman zsenialitásáról, s ezért – biztos, ami biztos -, még a sorsdöntő Vb-selejtezők előtt újabb ciklusra aláírt Koemannal, természetesen újfent ismeretlen összeggel. Ő már lelépett, a hozadéka viszont marad, hogy majd az Eb-selejtezőkön is folytatódjék az ígérgetés, meg a matematikai lehetőségek végsőkig való felemlegetése.
Erwin Koeman szerződtetése egy volt a nagy tévedések közül. A kérdés az, hogy a mögüle kihátrált elnök nélkül meddig lesz képes tartani a helyét. A legjobbat akkor tenné, ha követné „Tökfilkót” és ő is elegánsan távozna. Hátha van e hazában még egy Egervári, aki korrigálhatná azt, amit ő itt elrontott…
