Szalay Gyöngyi (képünkön) neve csak elvétve szerepel a lapok sportoldalain. Ő nem fővárosi, akit sokkal hamarabb megtalálnak a tollforgatók, a rádiósok vagy éppen a televíziósok. Ő, a hétszeres világbajnok párbajtőrvívó – olimpiai bronzérmes és két negyedik hely is szerepel sikerlistáján! – teljesen jól érzi magát szülővárosában, Tapolcán, amelyet a világ minden kincséért sem hagyna el.
Szalay Gyöngyivel a Batsányi János Gimnáziumban beszélgettünk, ahol immár ötödik éve testnevelő tanárként dolgozik.
– Már 13-14 éves korom óta edző szerettem volna lenni – vallotta be mindjárt, a legelején Gyöngyi, Borosné Eitner Kinga tanítványa. – Előbb a tőrvívással barátkoztam, de mire a felnőttek közé eljutottam, már komoly kísértést jelentett a letisztult fegyvernem, a párbajtőr. Egy ideig párhuzamosan csináltam mindkettőt, mígnem 1989 decemberében, a bécsi nemzetközi viadalon nagy meglepetésre első lettem párbajtőrben. Hogy ez nem egészen a véletlen műve lehetett, azt az egy hónappal később, a párbajtőrvívás fellegvárában, a németországi Tauberbischofsheimben kiharcolt Világ Kupa elsőségem bizonyította.
– Ezzel már bekerült az 1990-es, denveri világbajnokságra utazó magyar válogatottba, amely azután meg is hozta az első, nagy sikert.
– Világbajnokok lettünk, s bár a himnuszokat a Világ Kupa nyerteseinek is eljátszák, azért a Vb-győzelmet követően egészen másként hangzott ez számomra.
– Olimpiai-és világbajnoki sikereit már soroltuk. Ennyi Vb-aranyéremmel a tarsolyában nem érez némi csalódottságot, hogy az olimpiákon meg kellett elégednie egyetlen bronzéremmel?
– Atlanta idején határozottan csalódott voltam, bár meggyőződésem, hogy az ezüstérmesek sokkal rosszkedvűbbek, hiszen ők tényleg karnyújtásnyira voltak a végső sikertől. Amióta Mincza Ildikó harmadik lett Pekingben, bennem is felértékelődött a dobogó harmadik foka.
– Bár bevallotta, hogy az edzőség áll legközelebb Önhöz, de a tanári munkát is szívvel-lélekkel igyekszik végezni.
– Amikor én itt voltam tanuló, már akkor az iskola tanárnője volt dr. Földi Istvánné, aki jelenleg szakmailag a főnököm, ő a vezető testnevelő az intézményben. Tőle sokat igyekszem ellesni azért, hogy tanárként is folyamatos fejlődésben legyek. Erre valóban nagy szükségem van, hiszen a testnevelés tantárgyként folyamatos felértékelődésben van. Egyre több növendékünk választja érettségi tantárgyként, s nem csak azok, akik mondjuk testnevelő tanárok szeretnének lenni. Márpedig őket nem lehet a normál testnevelés órán eredményesen felkészíteni, velük külön is foglalkozni kell.
– Délelőtt tanárként dolgozik, délután pedig a Balaton Vívó Club edzőjeként igyekszik minél több fiatallal megszerettetni sportágát.
– Kár lenne tagadni, hogy a párbajtőrvívás oktatását végzem legszívesebben. Viszont azt is nagyon fontosnak tartom, hogy tanulóink minél többen ott legyenek az Országos Diák Olimpiák versenyein. Persze annak különösen örülök, ha országos szintre jutva is minél többen eredményesek tudnak maradni.
– Kiket említene a Batsányi János Gimnázium színeiben elért sikerei okán?
– Az előző tanévben Miskolcon az Országos Középiskolás Diák Olimpia párbajtőr versenyét az V. korosztályban a Csák Dávid, Krabanek Regő és Csák Marcell összeállítású csapatunk nyerte meg. Az idei junior világbajnokságra, az azeri Bakiba kijutott File Mátyás, aki Borosné Eitner Kinga tanítványa.
– A víváson kívül mely sportágara fordítanak különös figyelmet?
– A kézilabda és az atlétika megyei versenyeiben sok év óta rendszeresen részt veszünk. A leány sakkozók megyei vetélkedésében Vizeli Márta első, Magyar Attila pedig második helyen végzett. Atlétikában éppen a napokban lett távolugrásban első, 200 méteren pedig második Mészáros Adrien, aki így az Országos Diák Olimpián is szerepelhet majd. A leány kézilabdázók minden évben eljutnak a megyei döntőig, ám ott a veszprémi Vetési Albert Gimnázium legjobbjai rendre „eligazítják” a mi fiataljainkat…
