Évek óta egyre ellentmondásosabb hírek, információk, s feltehetően tények birtokába is jutok, amelyek mindegyike a sporttal, a sportban elosztásra-felhasználásra kerülő pénzekkel kapcsolatos. Bevallom, nem látok tisztán (olykor még homályosan sem!), kinek és mekkora részigazsága van.
Egy biztos: száz, a mai magyar sportélettel valamilyen szinten kapcsolatban lévő, kisebb nagyobb beosztást betöltő ember gyakorlatilag kivétel nélkül sír. Ki csaknem a zsebkendőjéhez kell nyúljon, olyan érzékletesen festi le a helyzet tarthatatlanságát, míg mások alig hallhatóan suttogva, de a lényeget illetően ugyanazt mondják. Panasz panaszt ér és ez alól a legeredményesebb sportág, a kajak-kenu emberei éppen úgy nem kivételek, mint a ,,legamatőrebb”, állami támogatásban valóban csak fillérekkel mérhető módon részesülő szövetségek, sportkörök vagy éppen szakosztályok sem.
Bezzeg a labdarúgók – mondják szinte kórust alkotva a ,,szegények”, és ezzel az állítással egyre nehezebb vitatkozni. Hogy miért éri meg a mind magasabb fizetéseket állniuk a főtámogatóknak, ezt megmondani én nem tudom.
