Szalafai már munkába állna

Mezőkövesd elleni találkozón sérült le a Dunaferr egyik alapembere, Szalafai Gábor: az Achilles-ínszakadással küzdő játékos még mindig nem száz százalékos.

image

 

Az alapszakasz végén esett ki a Dunaferr SE játékának egyik kulcsszereplője: Szalafai Gábor a Mezőkövesd elleni találkozón szenvedett Achilles-ínsérülést. A huszonöt éves, „Sas" becenévre hallgató játékost a hogylétéről kérdeztük.

– Köszönöm szépen, javulgatok, de nagyon lassan!

– Mihez képest lassan?

– Szerencsére még nem volt előzőleg ilyen sérülésem. Pár évvel ezelőtt volt egy térdszalag-szakadásom, ahhoz képest, szerintem, sokkal nehezebb és hosszabb a felépülés.

– De ha jól tudom, már edzegetsz…

– Óvatosan. Még mindig tart a rehabilitáció. Július közepén kezdjük a felkészülést, addigra szeretnék száz százalékos állapotba kerülni, de sajnos nagyon kis léptekben halad a gyógyulás. Gyógytornára járok folyamatosan, megvannak azok a gyakorlatok, amiket végeznem kell. Egyelőre azzal küzdök, hogy lábujjhegyre tudjak állni magamtól azon a lábamon, tehát a vádli erősítésén van a fő hangsúly.

– Nehéz volt kívülről figyelni a rájátszást?

– Igen, nagyon rossz volt. A sérülésekben szerintem mindig ez a legrosszabb dolog, amikor kívülállóként kell néznie a csapattársait, és tudja, hogy nem segíthet nekik az adott helyzetben.

– Fejben sem?

– De, persze, sokat beszélgettünk a csapattársakkal – minden meccs előtt és meccs után, szituációkról, taktikáról, mindenről. De ez nem ugyanaz, mint amikor ott van az ember köztük a pályán.

– Milyen irányba dől a szezon mérlege? Pozitív vagy negatív?

– Én mindenképpen reális eredménynek tartom a negyedik helyet. Amikor a nyáron engem megkérdeztek az esélyeinkről, azt mondtam, bravúr lenne, ha a négy közé kerülnénk a bajnokságban. Bravúrnak is tartom! Csak hát ennyi év bronzérme után azért fájó, hogy idén nem sikerült megszerezni, és a játékosokat, illetve a szurkolókat még mindig ez foglalkoztatja, ez bántja. De közben szép a negyedik hely, hiszen tényleg bravúr volt – de amikor ilyen közel álltunk hozzá, természetesen szerettük volna megszerezni a harmadik helyet.