Hiába a szervezett csapatjáték és ügyes kontrajáték, ha a védelem lyukas. Így lehetne összefoglalni a Dél-Afrikában, péntek délután megkezdődött labdarúgó világbajnokság nyitómérkőzésének házigazdára vonatkozó tanulságát, mely két pontjába került a Bafana-Bafanának és egyet hozott Mexikónak.
A 19. labdarúgó vb-t sokszínű megnyitóval tette emlékezetessé a rendező, hiszen fellépett kameruni, algériai előadó és különböző vegyes formációk is megmutatták magukat az ünnepség során. A lelátó ellenben mindössze egy színben, a sárgában ragyogott és persze kivirult a Dél-Afrikai Köztársaság elnöke is, mikor nyitóbeszédében a hazai rendezés okozta boldogságát fejezte ki.
Még fel se bonthattuk első doboz söreinket, Mexikó máris kihozta nyugalmi állapotából a Soccer City stadionban kitartóan tülkölő dél-afrikaiakat. A Barcelona nevelésű, de jelenleg Galatasaray játékos Giovani Dos Santos a 2. percben a frászt hozta az afrikai szimpatizánsokra: egy félmagas beadás után Khune kapus kiejtett labdáját rúgta be kis híján, ám az utolsó pillanatban beletette lábát Mokoena – így sikerült szögletre menteni. További lehetőségei is Javier Aguirre legénységének voltak, elsősorban Franco veszélyeztetett, és bár ezek nem voltak perdöntő ziccerek, egyértelmű fölényt alakított ki a vendégcsapat. Gyors, rövid passzos játékuk ritmusát az említett Dos Santos határozta meg – egészen kiváló cseleivel és összjátékaival – Dél-Afrika pedig mindehhez bénultan asszisztált, néhol hajmeresztő védelmi hibákkal. A hazai passzivitásban nyilván benne lehetett az is, hogy kínosan vigyáztak a 0-0-ra, játékuk a biztonságra és a kontrákra épült, hiszen látszódott, felállt védelem ellen nehezen kombinálnak, ellenben gyors szélsőikkel és veszélyes beadásaikkal gyakran megtalálják az egy szem támadót, Mphelát.
A gólnélküli első félidőt követően ezeket a téziseket bizonyították is. Az 55. percben megszületett a vb első gólja, melyet a hazaiak lőttek és melyhez mindössze három érintésre volt szükség: labdaszerzés, középpályás indítás a védelem mögé és Thsabalala ballal eleresztett, pokoli nagy bombája, mely a bal felsőben kötött ki. A találattól felszabadulttá váló sárga mezesek egyre magabiztosabban és ügyesebben vezették kontráikat az idő előrehaladtával és megmutatták, képesek formás, gyors, gyakran egyérintős ellenakciókat vezetni, miközben a csatár cserékkel frissítő Mexikó hosszú ideig nem tudott mit kezdeni az új helyzettel. Egyben törvényszerű volt, hogy a házigazda még mélyebben behúzódik vezető gólja után, mely biztos védelem mellett logikus lépés is lett volna, ellenben Dél-Afrika védekezése minden volt, csak megnyugtató nem. Egy újabb súlyos kihagyást Rafael Marquez (Barcelona) használt ki, miután teljesen egyedül érkezett egy bal oldali beadásra a hosszún, és mielőtt külsővel a hálóba lőtt volna, még volt ideje egy kis sziesztára is „kis túlzással”. Ez a gól egyben a végeredményt is kialakította, mellyel gyanítom, egyik válogatott sem elégedett, (minthogy Uruguay és Franciaország is nehezebb ellenfél lesz elvileg) ellenben elkerülték a vereséget – azaz esélyeik továbbra is bőven megmaradtak a továbbjutásra.
Dél-Afrika-Mexikó 1-1 (0-0)
Johannesburg, Soccer City Stadion
Jv: Ravshan Irmatov (üzbég)
Gól: Thsabalala (55.p.), Marquez (79.)
Dél-Afrika (4-4-1-1): Khune- Thwala (Masilela, szünetben), Khumalo, Mokoena, Gaxa- Thsabalala, Lethsolonyane, Dikgacoi, Modise- Pienaar (Parker, 83.)-Mphela
Mexikó (4-3-3): Perez- Salcido, Rodriguez, Marquez, Osorio- Juarez, Torrado, Aguilar- (Guardado, 55.) Vela (Blanco, 69.), Dos Santos, Franco (Hernández, 73.)
