,,Ezért szép a sport, mert minden előfordulhat benne” summázta véleményét az egykori világválogatott játékos, a tévéközvetítés stúdióbeli szakkommentátora, Kovács Péter. Ami azt is jelenti, hogy – sokadmagával együtt – ő is inkább a horvátokra voksolt az előzetes esélylatolgatás során.
Ám más valamiről vélekedni és megint más látni azt, ami a pályán történik, ami olykor felrúg minden, előzetes okoskodást, számolgatást. A horvátok favoritként léptek pályára, hogy azután a mérkőzés kétszer harminc perce során még a közelébe se kerüljenek a győzelem reális megszerzésének lehetőségéhez. Ulrik Wilbek edző nagy taktikus és ezt meg is teheti, hiszen a kispadon is kiváló játékosok ültek ez alkalommal is, akik közül tetszése szerint válogathatott. A dánok mozgékony védekezése kellő erővel párosult és a papíron nagyobb lövőnek számító horvátokat gyakran lövéshez sem engedték jutni, vagy élő falukkal egyszerűen ,,letakarták” őket.
Ulrik Wilbek, a dán sikerkapitány
A Veszprémet is megjárt, korábbi kétszeres olimpiai bajnok horvát kapitány, Slavko Goluza ez alkalommal már a start pillanatától szorult helyzetből indult csatába csapatával.
