Ha nem angliai, spanyolországi vagy németországi mércével mérünk, akkor nyugodtan leírhatjuk: igenis elég sok pénz van a magyar labdarúgásban. Éppen elég ahhoz, hogy az itt játszóktól követelni is lehessen, vagy – ha úgy adódik – akár meg is lehessen őket büntetni. Ám miért, miért nem, de mindmáig nagyon egy oldalú az adok-kapok mérlege labdarúgásunkban. Jó példa erre a DVSC-ben játszogató (a labdával és a klub vezetőivel egyaránt szórakozó) Adamo Coulibaly esete, aki rövid időn belül már másodszor megy önkéntes szabadságra.
Már a téli szabadsága két héttel történt meghosszabbítása is szép teljesítmény volt, szó se róla. Főleg azok után, hogy a LOKI vezetői meg sem szólaltak az ügy kapcsán. Elkenték a dolgot azzal, hogy a mi Adamónk a második csapat keretével kezdte meg a felzárkózást.
A cikk folytatódik..! kattintson ide!



