Persze a dán semmire sem ment volna, ha nem zakatol hibátlanul az Audi és nem vezetnek kiválóan csapattársai McNish és Duval. Az Audi három, míg a nagy rivális Toyota két autóval nevezett az idei huszonnégy órás versenyre a La Sarthe pályán. A verseny hetében feszített program várt a részt vevő csapatokra, egy két órás szabadedzés és háromszor két óra kvalifikácós edzés volt a penzum a szombat reggeli warm-up előtt. A sors furcsa fintora, hogy valamennyi edzésen előkerültek a piros zászlók, de a bemelegítő edzés is idő előtt véget ért. A kiváltó okok között jobbára a pályát övező szalagkorlát sérülése szerepel. Még a La Sarthe pálya gyakorlott szerelőgárdájának is negyven-ötven percébe kerül, hogy kicseréljen egy-egy elemet a biztonsági kerítésből, így borítékolható volt, hogy ha valamelyik versenyautó találkozik a korláttal, akkor hosszas várakozásra számíthatunk.
Fontos tényező volt az időjárás is. Megszokhattuk, hogy az évnek ebben a szakában rapszódikus arcát mutatja Le Mans környékén, de idén tényleg megjósolhatatlan volt, hogy mikor ered el az eső. Gyakorlatilag percről percre változott a helyzet az egész hét során és amíg mi itthon alig tudtuk elviselni a hatalmas hőséget, addig a helyszínen tartózkodóknak néha még a nagykabát is elkélt.
Az kvalifikáció során Loic Duval a kettes rajtszámú Audival egészen elképesztő kört rakott össze még szerda este, aminél jobbat egyik ellenfele sem tudott felülműlni, így a Kristensen – McNish – Duval trojkáé lett az első rajtkocka. Mellőlük a tavalyi győztes, egyes rajtszámú Audi rajtolhatott (Lotterer – Fässler – Tréluyer), míg a hármas Audi (Gené – Jarvis – di Grassi) a harmadik kockát érdemelte ki. Utánuk a két Toyota következett, negyedik a nyolcas (Davidson – Sarrazin – Buemi), ötödik a hetes rajtszámú (Wurz – Lapierre – Nakajima) lett.
Szombat délután három órakor minden gond nélkül elrajtolt az ötvenhat autót számláló mezőny, azonban nem kellett sokáig várni az első kicsúszásra, amely tragédiával végződött. A verseny kilencedik percében az Aston Martin Racing 95-ös rajtszámú autója a Tetre Rouge kanyar kijáratánál a falnak csapódott és a kormánynál ülő dán Allan Simonsen olyan súlyosan megsérült, hogy nem sokkal a balesetet követően, a pálya kórházában elhunyt. Az Aston Martin Racing képviseletében David Richards értesítette Simonsen családját és azonnal felajánlotta, hogy csapata még versenyben lévő négy autóját a boxba hívja és visszalépnek a versenytől. Simonsen családja kifejezetten arra kérte Richardsot, hogy ezt ne tegye, hiszen Allan Simonsen is azt szerette volna, hogy a csapat tovább versenyezzen. A pályán minden dán zászlót félárbócra eresztettek, az Aston Martin hivatalos honlapja elsötétült, de a csapat autói folytatták a küzdelmet.
Allan Simonsen balesete
Az élen ekkor Audi#1, Audi#2, Audi#3 volt a sorrend. Az Toyoták ugyan egy-két körrel többet tölthettek a pályán két tankolás között, de az Audik tempója annyival jobb volt, hogy nem harcolhattak velük. A hetedik órában az Audi#1-nek problémája akadt. A címvédő autó egyik motorvezérlő szenzora hibásodott meg, amit csak úgy tudott cserélni a csapat, hogy még magát a motort is ki kellett venniük az autóból. Ezzel Lottererék minden reménye elszált a győzelemre – sorozatban a harmadik lehetett volna – és amikor ismét pályára hajtottak csak a huszonnegyedik helyen rangsorolta őket a számítógép.
A vezető pozíció az Audi#2 ölébe hullott és a legrutinosabb csapat hibátlan autózást mutatott be Le Mans-ban. Az Audi szurkolók idegeit még egy eset borzolta. Nem sokkal később az Audi#3 is betolták a boxba a szerelők és kísértetiesen hasonló képeket láthattunk az előző esethez. Ezúttal azonban más volt a gond és kevesebb, mint tíz perc múlva ismét pályán volt a hármas is, igaz ezalatt mindkét Toyota megelőzte, csak a negyedik helyre tudott visszajönni.
Az éjszaka viszonylag csendes körözgetéssel telt, minden csapat igyekezett a lehető legtöbbet autózni egy szett gumin. Az Audi#1 folyamatosan faragta a hátrányát és sorra előzte a kisebb kategóriákban érdekelt, de abszolútban előtte rangsorolt autóit. Az Audi#3 és a Toyota#7 között kezdett kibontakozni párharc a dobogó legalsó fokáért, amit a Toyota#7 birtokolt, de az Audi#3 gyorsabb köröket autózva közelített hozzájuk.
Néhány órával a verseny vége előtt éppen Nicolas Lapierre ült ebben a Toyotában és a francia a gumifalban fejezett be egy kanyart. Az erősen viseletes Toyotát a pálybírók és műszaki mentők kiszabadították a gumifalból, Lapierre így visszagurulhatott a boxba, ahol a Toyota szerelői már várták. Kevesebb, mint fél órás szerelés után a Toyota#7 újra a pályán volt, igaz, a dobogó harmadik fokáért vívott csatát elveszítette, de végül így is negyedik lett, megelőzve az Audi#1-et.
A 2013-as Le Mans 24H dobogósai:
LMP1:
- #1 Audi R18 (Kristensen, McNish, Duval) 348 kör
- #8 Toyota TS030 (Davidson, Sarrazin, Buemi) 347 kör
- #3 Audi R18 (Gené, Jarvis, di Grassi) 347 kör
LMP2:
- #35 Morgan Nissan (Baguette, Plowman, González) 329 kör
- #24 Morgan Nissan (Pla, Brundle, H-Hansson) 328 kör
- #26 Oreca Nissan (Rusinov, Martin, Conway) 327 kör
GT Pro:
- #92 Porsche 911 RSR (Lieb, Lietz, Dumas) 315 kör
- #91 Porsche 911 RSR (Bergmeister, Bernhard, Pilet) 315 kör
- #97 Aston Martin Vantage (Turner, Dumbreck, Mücke) 314 kör
GT Am:
- #76 Porsche 911 GT3 RSR (Narac, Bourret, Vernay) 306 kör
- #55 Ferrari 458 Italia GT2 (Perazzini, Casé, O’Young) 305 kör
- #61 Ferrari 458 Italia GT2 (Gerber, Griffin, Cioci) 305 kör
