Hosszú ideig próbálkozott az autóversenyző társadalom tíz percen belül teljesíteni a Pikes Peak húsz kilométerét, míg végül Nobuhiro ,,Monster” Tajima 2011-ben sikerrel járt. A teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ekkorra már teljes hosszában aszfalt borította a legendás szerpentint, de még így is csak kilenc másodperccel tudott Tajima-san jobbat autózni az álomhatárnál. Tavaly Romain Dumas egy Porsche 911 GT3 RS kormányánál tovább javította Tajima rekordját, miután 9 perc 46.18 másodperc alatt ért fel a csúcsra. Dumas rekordja nem élt sokáig, mert az alig tíz autóval mögötte rajtoló Rhys Millen két századdal (!) jobbat produkált a francia idejénél. Millen egy Hyundai Genesis Coupé álcája alá rejtett szörnyeteggel támadta a hegyet, így a koreai gyártó története során talán először tudta legyőzni egy fontos versenyen a sportautók gyártásából élő német gyár technikáját.
Eddig a közelmúlt eseményei, most jöjjön az idei verseny. Néhány hónapja a Peugeot gyár úgy döntött, hogy visszatér a hegyre és megpróbálja megismételni azokat a sikereket, amelyeket a nyolcvanas évek végén értek el a tengerentúlon. ’88-ban Ari Vatanen – mindenkinek megvan a Climb Dance című remekmű, ugye – és ’89-ben Robby Unser vitte győzelemre a 405 T16-ot, most Sebastien Loeb-öt bérelte ki a Citroentől az oroszlános gyár, hogy forgathasson egy újabb epizódot a fent említett filmből.
Már az edzéseken látszott, hogy Loeb győzelme papírforma eredménynek számít majd, még akkor is így van ez, ha az edzéseken egyszer sem a pálya teljes hosszán, hanem annak szakaszain gyakorolhattak a versenyzők. A kilencszeres rali-világbajnok egészen más ligában ,,focizott”, az általa elért időket nem is volt érdemes összehasonlítani a közvetlen vetélytársak eredményeivel. Vasárnap (2013 június 30.) aztán eljött az igazság pillanata, Loeb elrajtolt és 8 perc 13.878 másodperccel később felért a csúcsra. Másfél (!) percet javított a húsz kilométeres pálya rekordján, ez az amire senki nem számított. A redbull.tv pocsék minőségű közvetítésének kommentátorai nem tudták hová tenni ezt az eredményt és hogy őszinték legyünk, ezzel nem voltak egyedül. A közvetítésben emlegettek valamiféle ,,Nyolc Percesek Klubját”, ezt mi úgy tudjuk elképzelni, hogy van valahol Angliában egy ódon kastély, amelynek egyik gyönyörűen kárpitozott termében, értékes középkori festmények lógnak a falakon és a kézzel faragott fotelek egyikében ott üldögél egy vastag szivarral Loeb. Egyedül, magányosan… Közvetlenül emellett a terem mellett találjuk a hasonlóan felszerelt ,,Kilencszeres Rali-világbajnokok Klubját”, ahol Loeb is szívesebben szivarozgat, mert oda legalább beengedik Daniel Elenát is.
Eddig csak gyanítottuk, most már egészen biztos, hogy Loeb egy másik bolygóról érkezett hozzánk, hogy olyan eredményekkel kápráztasson el minket, amiket elképzelni sem mertünk. Mäkinen regnálása idején, a kilencvenes évek második felében azt hittük, hogy senki, soha nem lesz képes még egyszer négy világbajnoki címet felhalmozni, Loeb kilencnél állt meg. Különb ő mindenkinél, örüljünk annak, hogy egy korban élhetünk vele.
