Véget ért a VI. Egyetemi Karate EB. Mivel engem az objektív újságírásra tanítottak, ezért le kell írnom a negatív dolgokat is. Tudomásomra jutott, hogy bizony mind a magyar, mind a külföldi versenyzők között is vannak olyan karatékák, akik vagy még nem-, vagy már nem járnak egyetemre (több mint 2 éve)- márpedig a részvétel feltétele az volt, hogy a jelentkező vagy rendelkezzen felsőoktatási hallgatói jogviszonnyal, vagy egy éven belül diplomázott-, tehát hogy ellenőrizték ezt az illetékesek?
Ami a verseny tisztaságát illeti: a verseny a WKF karate pontrendszere szerint zajlott, de a mai versenyen a bírák sem tudták, hogy mikor mit döntöttek, sokszor volt, hogy nem láttak tisztán bevitt találatot, pedig nemcsak mi, hanem a nézők is látták. Akkor mi alapján pontoztak, ha nem a találatok után?
Ami még nem volt korrekt dolog: a bemondó néha bemondta, hogy melyik tatamin vannak magyar indulók, néha nem. Minden magyar versenyzőre tekintettel kellett volna lenni, ha már egyszer kitalálták, hogy bemondják a kumite elején.
Sajnos volt egy magasan kifogásolható esemény is a magyar csapatnál. Az egyik versenyző minden edzői, és szakmai segítség nélkül kellett, hogy megmérettesse magát, míg az ellenfelénél ott volt az edzője, és segítője. Nem tudom, hogy kinek a számlájára lehet ezt írni, de az biztos, hogy ilyen háttérrel felmenni a tatamira és küzdeni nagyon nehéz lehetett. Sajnos meg is látszott rajta. El kéne gondolkozni, hogy mint magyar csapat, vagy mindenki egyenlően számít, vagy pedig ne nevezzük csapatnak. Hozzáteszem, a magyar versenyzőkben sajnos semmi összefogás nem volt, nem szurkoltak egymásnak, még csak nem is kommunikáltak egymással. Míg a külföldi versenyzők soha nem látott összefogásról tettek tanúbizonyságot.
Az eseményen a magyarok 2 arany- és 2 bronzérmet szereztek.
A fotókat a következő linken lehet megtekinteni:
http://t7.hu/0liz-egyetemikarateeb
Fotók: Gábriel Ágnes és Kútvölgyi Bea – XLSport
