A fiatal magyar női párbajtőrcsapatot ígéretesnek tartja, és tagjainak hasonló pezsgőfürdőzést kíván Várkonyi Marina párbajtőröző, mint amit ő társaival az 1991-es budapesti világbajnokságon átélt.
Az előző hazai vb-n a csapatarany mellé egyéni bronzérmet szerző vívó pályafutása befejezése után messze került a sportágtól, ám januárban visszatért a pástok világába, és újból közelről követi a történéseket.
„Az MTK vívószakosztályának technikai igazgatója lettem, és az idén a veterán Európa-bajnokságon is elindultam, úgyhogy teljesnek nevezhető a visszatérésem. Sőt, az ősszel középfokú vívóedzői képzésen is részt veszek majd – mondta a hétfőn kezdődött vb selejtezőinek helyszínén a női párbajtőrvívás első világbajnok csapatának tagja, aki az utódokban sok fantáziát lát, már csak azért is, mert jól szerepeltek az idei Világkupa-versenyeken. Kabalából nem bocsájtkozik jóslásokba, de szeretné, ha a mai válogatottak is átélhetnének egy olyan pezsgőfürdőzést a budapesti versenyük zárultával, mint amilyet ő társaival az 1991-es vb eredményhirdetésekor.
Az egykori klasszis nem titkolta, hogy számára furcsa a mostani lebonyolítás, az asszókban sok „üresjárat”, de mint mondta, a maiak ebben nőttek föl, ezt szokták meg.
Várkonyi Marina bevallotta, hogy emlékezetében az 1991-es vb-nek csak a csapatversenye él elevenen. Az egyénit illetően – amelyben egyébként csupán egy hajszállal maradt le a döntőről -, mások elmeséléséből jönnek elő részletek.
„Mindig is csapatember voltam, számomra többet ért a társaimmal közösen aratott siker, mint az egyéni éremszerzés” – tette hozzá.
