Ma kezdődik Spanyolországban a junior Európa-bajnokság. A mieink az első mérkőzésen az Európa-bajnok svédekkel, a másodikon a világbajnok románokkal játszanak, közülük valamelyiket feltétlenül le kell győznünk, ha a legjobb nyolc közé akarunk jutni.
Legutóbbi eredmények: Eb-1., vb-9.
Két évvel ezelőtt a svédek megnyerték az U17-es korosztályos Európa-bajnokságot, megérdemelten, bár némi meglepetésre (a döntőben azt az orosz válogatottat győzték le 26-24-re, amelyiktől egy héttel korábban csoportmeccsen tíz góllal kikaptak). A tavalyi, macedóniai vb már kevésbé sikerült nekik, az első héten Brazília (23-24) és Dél-Korea (26-33) is jobbnak bizonyult náluk, így aztán a kieséses szakaszban mindjárt az oroszokkal kerültek szembe és nem is tudtak túljutni rajtuk (21-25). A következő két meccset a franciák (29-24) és a portugálok (24-23) ellen megnyerték, de ez így is csak a vb-9. helyhez volt elég. „Ez a brazilok elleni vereség mindjárt az első nap sokba került nekünk” – kesergett a svédek szövetségi kapitánya, Ola Månsson. „Ha ez máshogy alakult volna, biztosan előrébb végzünk. A hollandoknál csoportmeccsen hét góllal jobbak voltunk, aztán mégis három hellyel megelőztek minket…” A brazilokon egy hónap múlva, a nankingi Ifjúsági Olimpiai Játékokon a svédek máris revansot vettek, amikor egymás után kétszer is legyőzték őket (32-24, 23-16), de ez a hatcsapatos meghívásos verseny – inkább buli, mint komoly megméretés – aligha kárpótolta őket a csalódást keltő vb-szereplésért.
Azóta a svéd junioroknak alig volt mérkőzése, címvédőként még kvalifikációs tornán sem kellett részt venniük. Az Eb-re júniusban kezdtek készülni, akkor a dán válogatottal először döntetlent játszottak
(23-23), utána viszont nagyon kikaptak (15-28). Júliusban, a „Scandinavian Open” fantázianevű tornán az oroszoktól öt góllal kaptak ki (24-29), a dánoktól szintén (22-27), az utolsó napon aztán a norvégokat sikerült egy góllal nagy nehezen legyőzniük (25-24). Elnézve a svéd válogatott mostani formáját, nehéz elhinni hogy ez a csapat júliusban megint versenyben lesz a négy közé jutásért az Eb-n. A játékuk nem az igazi (különösen elöl, ahol nyolc méterről veszélyes átlövőik gyakorlatilag nincsenek), ráadásul az első számú kapusuk és gólerős játékosaik közül három nem is lesz ott Spanyolországban (a tavalyi világbajnokságon a 221 svéd akciógólnak több mint egyharmadát ők hárman lőtték, ezért a hiányukat meg fogja érezni a csapat). Ola Månsson mindenesetre nem volt túl boldog, amikor az Eb-sorsolásról értesült: „Ennél erősebb csoportba nem is kerülhettünk volna. A legnehezebb ellenfeleket kaptuk, nem a spanyolokat, a macedónokat vagy a szerbeket. Igaz, a románok, a magyarok és a franciák ellen sem vagyunk esélytelenek. De az biztos, hogy a középdöntőben a norvégok és a portugálok ellen könnyebb lesz…”
Mi eddig egyszer találkoztunk velük világversenyen, két éve a lengyelországi U17-es Eb-n, ahol 24-21-re a svédek győztek (igaz, ez az Eb elején történt, amikor a válogatottunk még eléggé „félkész” állapotban volt…) Ugyanebben az évben két felkészülési meccset is játszottunk (25-25, 20-28), tavaly pedig a göteborgi „Nyílt Európa-bajnokságon” bizonyultak jobbnak nálunk (18-22). Bár ezen a tornán mindkét csapat erősen tartalékosan állt ki, így ez az eredmény aligha mérvadó. Amint a többi sem az, ezért bízvást mondhatjuk, hogy a svédek ellen Valenciában tiszta lappal indulunk.
Románia (július 24., péntek, 17.00)
Legutóbbi eredmények: EB-6., vb-1.
A román ifiválogatott első világversenyén, a 2013-as Eb-n nagyjából semmivel sem hívta fel magára a figyelmet: a csoportban a portugáloktól négy góllal kikaptak (21-25), utána a középdöntőben a dánok szinte elsöpörték őket (24-36), végül Montenegróval játszottak helyosztót az 5. helyért, ezt szintén elveszítették (24-26).
Egy évvel később aztán világbajnokok lettek. Miből lesz a cserebogár… mondhatnánk, mert ilyen csodás átváltozásra senki sem számított. Igaz, a román válogatott a szerencsével sem állt éppen hadilábon ezen a vb-n: a csoportban egy komoly meccsük volt csak, a németek ellen (a dánokkal akkor találkoztak, amikor már mindkét csapat biztos továbbjutó volt). A kieséses szakaszban sikeresen elkerülték a 2013-as Eb első négy helyezettjét, ráadásul itt többször is olyan ellenfelet kaptak, akiket az előző mérkőzés teljesen padlóra küldött: a négy közé jutásért például Hollandiát, a döntőben pedig a dánok elleni kínkeserves győzelem után mentálisan már regenerálódni képtelen németeket, akiket aztán könnyedén győztek le 32-21-re.
A döntőt a román televízió élő, egyenes adásban közvetítette és a játékosok egycsapásra nemzeti hősök lettek Romániában. Vége-hossza nem volt az ünneplésnek. „Ez a válogatott tíz évre előre meg fogja oldani a román kézilabdázás problémáit” mondták többen, és a csapatot máris úgy emlegették mint a várva várt „új aranygenerációt”. Az RKSz komoly felkészülési programot állított össze a következő szezonra, a román juniorok végig a legerősebb válogatottak ellen készülhettek, ráadásul hazai környezetben. Decemberben Dániával (32-33) és Spanyolországgal (29-21) játszottak meccseket (és velünk is, de erről majd később…), márciusban a norvégokkal háromszor is megmérkőztek (31-30, 28-23, 31-30). Az áprilisi kvalifikációs tornán a szlovákokat (27-21), a szerbeket (25-17) és Koszovót (46-13) egyaránt könnyedén utasították maguk mögé, utána júniusban az oroszokkal játszottak szoros meccseket (30-30, 30-30, 21-19). Az egész bajnoki szezonban nem kevesebb mint hatvan napot készültek együtt, a nyári edzőtáborozást már június 8-án elkezdték, a felkészülési meccseken (igaz, hazai pályán és végig hazai bíráskodás mellett) jól szerepeltek, úgy tűnt minden a legnagyobb rendben van… Amikor július elején elutaztak Franciaországba, ahol aztán a vb-16. francia válogatott különösebb megerőltetés nélkül kétszer is legyőzte őket (30-34, 28-37).
Ez a két vereség hidegzuhanyként érte a romániai közvéleményt: úgy tűnik még sincs minden rendben a román csodacsapat körül. Mint kiderült, a szövetségi kapitány, Aurelian Rosca nincs mindig a válogatott mellett, például júniusban, az oroszok elleni meccseken, de most Franciaországban sem ült a kispadon, helyette az irányítást a másodedzőre, Gavril Kozmára bízta. Rosca nyártól a HCM Baia Mare edzője is, a válogatottól egy ideje már meg akart szabadulni, mert ott semmilyen fizetést nem kapott, csak „célprémiumot”. (A román szövetség tavaly megszüntette az utánpótlás-válogatottak mellett működő szakmai stáb bérezését, helyette prémiumot osztanak ki, egy évben kétszer: tavasszal, a sikeres kvalifikáció után és nyár végén, az aktuális világversenyt követően, az ott elért eredmény függvényében. Az ezzel járó anyagi bizonytalanság Roscá-nak állítólag nem volt ínyére…)
A játékosokkal sincs minden rendben, többen a világbajnoki győzelem után úgy érezték, hogy ezzel mindent megtettek amit kellett, és most már „kiengedhetnek”. A csapatkapitány, Cristina Laslo meg éppen ellenkezőleg, az elmúlt szezonban halálra dolgozta magát csapatában, a Jolidon Cluj-ban, az érettségi vizsgáit csak a nyári szünetben tudta letenni, de mint mondják „nincs semmi baj, egy napot pihenni is tudott és az erőnléte nagyon jó”. A válogatott sztárja, a balátlövő Bianca Bazaliu ősszel a CSM Bucuresti játékosa lett, ott a hírek szerint nem tudott ellenállni a fővárosi élet csábításának, messze nem edz már annyit mint régen és a játéka is leromlott. Ennek ellenére a másodedző, Kozma a franciák ellen arra utasította a csapatot hogy a helyzeteket Bazaliura játsszák ki, aki aztán az első meccsen lőtt is tizenegy lövésből….egy gólt. A balátlövőnek ez a sztárolása persze a többieknek nem tetszett, és ők védekezésben nem is tették oda magukat egyáltalán (állítólag ezért kaptak a két meccsen 71 gólt). Úgy tűnik, hogy jelenleg a román U19-es válogatotton belül teljes a zűrzavar. Aztán hogy ez az Eb alatt is így lesz-e, vagy éppen ellenkőzeleg, csakazértis összekapják magukat és mindjárt az első meccsen visszavágnak a franciáknak a tőlük elszenvedett két vereségért… ki tudja. De ez minket aligha érint: jól tudjuk, ha másra nem is, egy magyar-román meccsre a román válogatott még haló poraiból is feltámad…
Mi amúgy először három éve játszottunk velük Bukarestben, ahol 33-30-ra győztünk (igaz, az még a sztárkorszak előtt volt). Világversenyen még nem találkoztunk, és felkészülési tornán is csak egyszer, tavaly decemberben. It sok babér nem termett nekünk, kikaptunk 21-25-re. Ez volt az a meccs, amikor a lelátón (ahogy ifj. Kiss Szilárd fogalmazott) „sportba nem illő jelenetekre került sor”, igaz, hozzátette azt is, hogy a lányok „így legalább bele tudtak kóstolni milyen az, amikor idegenben, nem túl baráti körülmények között kell küzdeni a sikerekért”. Valenciában is idegenben leszünk, de legalább ők is.
Franciaország (július 26., vasárnap, 15.00)
Legutóbbi eredmények: Eb-11., vb-16.
Az évek során láttunk már több jó francia utánpótlás-korosztályt is, de az 1996-osok nem tartoznak közéjük. A tavalyi U18-as vb-n mindössze két csapatot tudtak legyőzni (Angolát és Kínát), a többi hét meccsüket elveszítették. Végül a 16. helyen végeztek, az európai válogatottak közül csak a házigazda Macedóniát előzték meg. Idén márciusban egy felkészülési tornán a portugálokkal (18-18), a németekkel (22-28), és a spanyolokkal (20-17) találkoztak, utána áprilisban Izraelt (37-14) és Görögországot (38-20) legyőzve, és egy újabb Portugália elleni döntetlennel (22-22) magabiztosan jutottak ki az Eb-re, ahol azonban vérmes reményeik nem nagyon lehetnek. Ezt a franciák is elismerték (legalábbis egy ideig), az Eb csoportbeosztását látva például arról írtak, hogy „itt most valami olyasmit kellene csinálnunk, ami az utóbbi két évben egyáltalán nem sikerült, jobbnak kellene lennünk a svédeknél és a magyaroknál”. Való igaz, a francia juniorokról nekünk is csak jó emlékeink lehetnek: a 2013-as Eb-n hosszabbítás után tudtuk őket legyőzni egy fontos meccsen 33-29-re (annak ellenére, hogy az első tizenöt percben összesen egy gólt lőttünk csak nekik…), a 2014-es vb-n pedig a 15. helyért vívott helyosztón vertük könnyedén őket, 32-20-ra.
Így aztán a franciák már kezdtek beletörődni abba, hogy ez az Európa-bajnokság nem róluk fog szólni, amikor a román juniorok jöttek, láttak… és kétszer is kikaptak tőlük (34-30, 37-28). Ennél több nem is kellett ahhoz, hogy a franciák önbizalma helyreálljon, és azóta már ők is máshogy fogalmaznak, ha az Eb-ről van szó. „Még most is mi vagyunk a csoportban az outsider-ek, de legalább már jogosan álmodozhatunk a továbbjutásról. Egy biztos: nem áldozati bárányként fogunk pályára lépni a csoportmeccseken” jelentette ki Éric Baradat, a franciák szövetségi kapitánya. „A védekezésünkön még javítani kell, 29 kapott gól egy meccsen kicsit sok, de támadásban már kezdünk összeállni”. Persze azt Baradat is elismeri, hogy az Eb első meccse (ahol ismét Románia lesz az ellenfél) más lesz mint az eddigiek; mindenesetre velünk a franciák csak az utolsó napon játszanak, könnyen lehet hogy egy már nekik tét nélküli mérkőzésen. Ehhez persze az kell, hogy előtte a románok és a svédek is legyőzzék őket…
A CSOPORTMECCSEK UTÁN…..
A két legjobb jut tovább a középdöntőbe, ahol a D csoportból kap majd ellenfeleket. Jöhetnek a…
NORVÉGOK. Két éve az Eb-n a csalódást jelentő hetedik helyen végeztek, ezt követően a norvég szövetség felkészülési tornáról felkészülési tornára küldte a csapatot, hadd szerezzenek tapasztalatot a 2014-es vb előtt. Ez úgy tűnik nem használt, mert Macedóniában tőlünk és az oroszoktól is kikaptak (mindkét meccsen 22-29-re), a japánokkal döntetlent játszottak úgy, hogy az utolsó támadásból tudtak csak egyenlíteni (33-33) és utána a nyolcaddöntőben a brazil válogatott búcsúztatta őket a felsőháztól, különösebb megerőltetés nélkül (26-29). Végül vb-13. lettek, miután az argentinoktól is kikaptak (22-28). A norvég szövetség ezek után valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy ezen a korosztályon már a felkészülési meccsek sem segítenek, és idén már nem is nagyon voltak ilyenek. Először a románokkal játszottak háromszor márciusban (30-31, 23-28, 30-31); áprilisban aztán a kvalifikációs tornán a csehek (29-18), a litvánok (30-20) és a Feröer-szigetek (45-16) nem okoztak nekik különösebb gondot. Júliusban a „Scandinavian Open” felkészülési tornán viszont a dánoktól (23-31), az oroszoktól (29-31) és a svédektől (24-25) is kikaptak, ami egyben azt jelenti hogy az utóbbi egy évben az összes felkészülési mérkőzésüket elveszítették. Igaz, a románok elleni meccsek közül kettő legalábbis érdekesen alakult: az elsőn tíz perccel a vége előtt a norvégok 28-24-re vezettek, amikor a román játékvezetők nyolc perc alatt hirtelen négy norvégot is kiállítottak, így a hazai csapat fordítani tudott (31-30). A második meccsen a szünetben négy góllal megint jobbak voltak, de utána negyedóra alatt ismét kiállítottak tőlük öt játékost, és újra a románok kerekedtek felül. Igaz, a norvég juniorok kedvezőbb bíráskodás mellett is nagyon egyenetlenül teljesítenek, a svédek ellen júliusban például már hét góllal vezettek, amikor hirtelen összeomlott a támadójátékuk és az utolsó tíz percet 3-11-re elveszítették. A játékuk egyértelműen jobb lett az elmúlt egy évben, a meccseken mégis sorra alulmaradnak az ilyen tíz-tizenöt perces hullámvölgyek miatt, amelyek szinte menetrendszerűen érkeznek minden második félidőben.
PORTUGÁLOK. Az 1996-osok az első sikeres portugál utánpótlás-korosztály kézilabdában, névjegyüket már a 2013-as kvalifikációs tornán letették, éppen ellenünk, amikor magabiztosan, hat góllal legyőztek minket Szigetszentmiklóson (ez volt az a mérkőzés, amelyiken egy idő után még Horti Gábornak, a helyszíni kommentátornak is elvették a kedvét attól hogy megszólaljon, márpedig ez azóta sem sikerült senkinek…). Utána az Európa-bajnokságon meg sem álltak a legjobb négyig, igaz itt az oroszok (23-35) és a dánok (28-42) ellen már nem volt sok esélyük. A tavalyi vb-n nem jutottak a nyolc közé, de a kieséses szakaszban a későbbi ezüstérmes németek csak hetespárbajban tudták őket legyőzni (két félidő után még 36-36 volt az állás), és később az alsóházban a Európa-bajnok svédek is csak egy góllal bizonyultak jobbnak náluk (23-24). Az utóbbi egy évben felkészülési meccseken a spanyolokkal (22-21), a franciákkal (18-18) és a németekkel (27-28) találkoztak, a kvalifikációs tornáról első helyen jutottak tovább, azután hogy Görögországot (23-19) és Izraelt (46-17) megverték, Franciaországgal pedig döntetlent játszottak (22-22). Április óta csak portugál klubcsapatokkal és a saját U17-eseikkel tudtak meccseket játszani, de az eredményekből így is jól látszik, hogy Portugália a juniorok között mostanára stabil középcsapattá nőtte ki magát, és velük szemben ma már kevesen mehetnek biztosra.
SPANYOLOK. Az Európa-bajnokság házigazdáinak nem sok sikerélményben volt eddig része: két éve a csoportkörben egy gólon múlt hogy nem ők (hanem a portugálok) jutottak a legjobb nyolc közé, ráadásul utána az alsóházban ők kapták a legnehezebb ellenfeleket (a franciákat és a hollandokat), akiktől kikaptak, így végül azon az Eb-n a 13. helyet tudták csak megszerezni. Ezért a 2014-es vb-t ki kellett hagyniuk, idén rendezőként kvalifikációs tornán sem kellett részt venniük, így aztán már két éve nem játszottak egy tétmeccset sem. Ellenben több felkészülési tornán is szerepeltek, nem sok sikerrel: egyedül a finneket tudták legyőzni (háromszor), és a norvégokkal sikerült egy döntetlen (27-27). Ez még tavaly nyáron történt, azóta kikaptak a dánoktól (23-35), a románoktól (21-29), a németektől (21-23), a portugáloktól (21-22) és a franciáktól is (17-20). Egy teljes évig, egészen pontosan most hétfőig kellett várni az első spanyol győzelemre, amikor – már az Eb helyszínén – 20-15-re meg tudták verni a horvátokat.
A középdöntőben a három csapat közül természetesen csak kettővel fogunk találkozni, a két legjobbal, és ha az Európa-bajnokságot nem Valenciában rendeznék, akkor a spanyol válogatottnak erre nagyon kevés esélye lenne. Egyik ellenfél sem jelenthet nekünk megoldhatatlan feladatot: a norvégokat a tavalyi vb-n a csoportban magabiztosan vertük 29-22-re, igaz, utána az alsóházi rájátszásban hetesekkel 24-26-ra ők voltak jobbak (de ott már két csalódott válogatott játszott egymással, és mi voltunk a csalódottabbak…) A spanyolokat decemberben, felkészülési meccsen 21-16-ra legyőztük, a portugálokkal a két évvel ezelőtti szigetszentmiklósi kvalifikációs torna óta nem találkoztunk, de már éppen ideje lenne nekik visszavágni.
CSAPATUNK
Ez az első alkalom, amikor a mostani junior válogatott úgy vesz részt egy világversenyen, hogy senki sem sérült vagy beteg, és nem kellett az utolsó hetekben beépíteni valakit csak azért, hogy teljes legyen a létszám. A jelenlegi keretben szinte minden poszton vannak jó játékosok, van ahol több is, és ha a formaidőzítés sikerült, akkor ennek az Eb-n is meg kell mutatkoznia. Csapatszerkezetileg jól jönne még egy balszélen is használható irányító, de ezen kívül mindenhol megvagyunk, most először.
És hosszú évek óta ez az első év, amikor a válogatott úgy utazik el egy világversenyre, hogy előtte egyetlen felkészülési meccset sem játszott más országok válogatottjaival. Az utóbbi tíz évben nem is emlékszem ilyenre, valamilyen felkészülési torna mindig volt – eddig. Most nyáron azonban csak a dabasi és a szigetszentmiklósi fiúcsapattal, illetve múlt pénteken a Siófok NB I-es felnőtt csapatával játszottunk meccseket (a szerb juniorok helyett, akik eredetileg jöttek volna, de aztán végül nem jöttek). Így aztán úgy megyünk ki Valenciába, hogy idén kizárólag harmadvonalbeli, „futottak még” csapatokkal mérkőztünk, velük sem túl sokszor (márciusban kétszer játszottunk Ausztriával, utána a kvalifikáción a törökökkel meg a finnekkel, és ennyi…) Ennek kétségtelenül van bizonyos kockázata, mert az Eb-n a legfontosabb meccsünk a legelső meccs lesz, a svédek ellen, és ennek most teljesen hidegen kell nekimennünk. Ha a svédeket megverjük, jó eséllyel tovább is jutunk a legjobb nyolc közé, és onnét már nem elérhetetlen az első négy hely valamelyike sem; ha a svédektől vereséget szenvedünk, máris nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Igaz, egy évvel ezelőtt Macedóniában, az első napon egy jóval nehezebb ellenfél ellen győzni tudtunk és utána meg sem álltunk a csoport első helyéig. Reméljük, hogy idén sem lesz ez másként.
Magyarország junior válogatottja az Európa-bajnokságon:
Kapusok: Mistina Kitty (?), Gercsó Nóra (Siófok), Wéninger Alexa (ETO).
Mezőnyjátékosok: Diószegi Nikolett (Békéscsaba), Faluvégi Dorottya [1998] (FTC), Élő Beatrix (MKC SE), Hámori Konszuéla (Váci NKSE), Csala Anita (MKC SE), Linder Luca (ETO), Pintér Zsanett (FTC), Pásztor Noémi [1999] (NEKA), Bouti Fruzsina (ETO), Ferenczy Fruzsina (DKKA), Monori Orsolya (FTC), Horváth Petra (ETO), Kemény Dóra (DKKA), Gerháth Fanni (MKC SE), Hársfalvi Júlia (MKC SE).
Dán Róbert
