A Felix Promotion menedzseriroda 10. születésnapja alkalmából beszélgettünk az alapítóval, Rácz Felixszel.
Ha kívülről néznéd önmagad, mit mondanál, kicsoda Rácz Felix?
Nehéz lenne saját magamat jellemeznem, ezért inkább idéznék egy előző interjúból, mert az nagyon tetszett!
„A semmiből jött és még mindig itt van! S egyre jobban! Ami szimpatikus, hogy nem akar mindenkinek megfelelni. Kiáll a határozott véleménye mellett és az esetleges üzleti vagy egyéb veszteségei ellenére is vállalja a hibáit. Az újítás, a kitűzött céljai és a folyamatos 19-re lapot húzás élteti.„
Celeb vagy, vagy sportmenedzser?
Már a kérdés is sértés…! (mosoly) SPORTMENEDZSER!
Nem félsz attól, hogy sokak szemében elsősorban celebként vagy ismert, nem pedig, mondjuk a tornász Berki Krisztián menedzsereként?
Úgy gondolom, a sportszakmában a legtöbb ember számára nyilvánvaló a tevékenységem. Ha pedig a nagyközönség egy bizonyos rétege számára az ismertségem esetleg elősegíti azt, hogy egy-egy eredményei szerint sokkal többre hivatott sportolót megszeressenek és támogassanak, akkor egy percig sem bánom a „celebséget”. De egy Berki Krisztián esetében szerintem erre nincs szükség…
Erdélyiként, szerényebb anyagi háttérrel mennyire volt nehéz érvényesülnöd a magyar vagy budapesti forgatagban?
Az élet az erőfeszítéseket díjazza és nem a kifogásokat és én e szerint élek. Kétségtelen, hogy jobban örültem volna annak, ha édesapámtól például egy kastélyt öröklök és nem a derékfájásomat. De nem így történt. Ezért meg kellett tanulnom bízni magamban és értékelni a legapróbb gesztusokat és sikereket. Persze kereshettem volna kifogásokat és érvelhettem volna azzal, hogy én külföldön születtem, nekem nincs hátszelem, de akkor most biztos nem velem készülne ez a riport.
Nehéz volt onnan kitörni?
Nem volt nehezebb, mint bárki másnak! Kitartás, szerencse és persze nem utolsó sorban becsvágy kellett hozzá!
A legnagyobb magyar bokszistálló tulajdonosaként mennyire tudtál versenyezni Kovács, majd Erdei meccseivel?
Versenybe szállni velük nem volt nehéz. Legyőzni őket, az már nehéz volt! Tudod, egy könnyű versenyben megmérettetned magad és győzni, nem nagy dicsőség. Viszont egy erős igazi vetélytárssal szemben nyerni, az büszkeséggel tölti el az embert.
Nekem egy olyan „istállóval” kellett konkurálnom, (Universum. szerk) amely számszerűen ugyanazzal a költségvetéssel bírt, mint én, azzal az „apró” különbséggel, hogy az én számlámon lévő összeg végén egy Ft állt, míg az övékén egy E betű…
Sokszor éreztem úgy magam, mint az olyan ökölvívó, aki 60 kg-ot nyom felöltözve és egy nehézsúlyúval mérkőzik meg, s rajta meg az edzőjén kívül senki sem hisz a győzelmében.
Pedig 2003 és 2006 között többször emelték fel az én kezemet velük szemben, úgy a nézettségi versenyekben, mint például magyarországi jegyeladásban.
Az biztos: minden tudást ki kellett préselnem magamból, hogy ezeket elérjem. De hát ezek az igazi kihívások
Ők jelentették a mércét, vagy itthon akartál a legjobb lenni?
Itthon akkor már „egyeduralkodó” volt a Felix Promotion. en mindig is nemzetközi szinten szeret(t)em megméretni magam! es hátrányból nyerni. Na, az az igazi…
Miért lett vége 2006-ban? Megcsömörlöttél, vagy mert kihátrált a TV2?
Huuh, ha most meg kellene számolnom, hogy erre a kérdésre eddig hányszor válaszoltam… Kétségtelen, hogy voltak a TV2-őn belül is olyan személyek, akiken még télen sem volt kesztyű, viszont Rocky filmek megnézése után úgy gondolták, egy csapásra értenek a bokszhoz, és kiselőadást szerettek volna nekem tartani a meccspárosításból. De a legfőbb ok az a mára már divatossá vált „burn out” kifejezéssel jellemezhető. Egyszerűen, 14 év után elfáradtam, elértem az akkori lehetőségeim és a motivációm határát. Ennyi.
Még mindig fiatalnak számítasz a szakmában (szerk. 39), beszélsz több nyelvet, számszerűen négyet, több mint 15 éves sportvezetői múlttal rendelkezel. Nem környékeztek még meg politikai oldalról?
De, igen! Viszont amikor megkerestek még nem voltak ilyen jellegű ambícióim.
Lehet tudni, hogy mit ajánlottak és azt, hogy a mostani vezetők vagy az előzők?
Akik ajánlatot tettek, azok tudják, és ez szerintem elég! (mosoly)
Tudatos volt a közel 4 éves eltűnés?
en ezt nem hívnám eltűnésnek. Inkább feltöltődésnek! Kellett az a pár évnyi pihenő és tapasztalatszerzés ahhoz, hogy új célokat állíthassak fel magamnak!
es az mennyire tudatos, hogy “visszatérésed” óta például nem a hírességek közül kerültek ki a barátnőid, hanem az úgymond civil szférából? Akkoriban érezted, hogy mondjuk Bódi Sylvi, Szorcsik Viki vagy Südi Iringó miatt sokan irigyelnek?
A nők. (mosoly) Nagyon jót tesznek egy férfi önbizalmának, de szakmailag nem ez alapján ítélnek meg senkit. Hogy irigyeltek? en mindig is szerencsés voltam ezen a téren. Most is egy gyönyörű nő a párom, már több mint 2 éve.
Amikor visszatértél, újra lettek úgymond rajongóid?
Nem tudom, hogy őket nevezhetem-e rajongóknak. Inkább követőknek. Sokan jeleztek például a menedzseriroda közösségi oldalán – aminek mintegy 30 ezer követője van –, hogy örülnek annak, hogy ismét a sporttal foglalkozom és szorítanak nekem-nekünk. Ez nagyon jó érzés.
Kikkel könnyebb: a bunyósokkal vagy a más sportágakban érdekeltekkel?
Úgy gondolom, hogy sosem a sportolókkal nehéz. Az igazi nehézség vagy kihívás előteremteni számukra folyamatosan a megfelelő feltételeket. Berki Krisztiánnal, Rapport Ricsivel, Farkas Norbival vagy Kovács Sacival ugyan olyan élvezetes dolgozni, mint a bokszolók közül Kovács Attilával, Kelemen Balázzsal vagy Nagy Sándorral. Ilyen téren nincs különbség közöttük.
Hol a helyed a mai sportmenedzserek között?
Remélem, hogy a 2011-ben nyert ev Sportmenedzsere díj mindenképp azt jelzi, hogy valahol a magyar élbolyhoz tartozom. De itthon nehéz magunkat megmérettetnünk és nem is hiszem azt, hogy szükség lenne. Egy Csonka Gábor vagy Filipovics Vladan például kevésbé lenne jó menedzser attól, hogy még ezt a díjat nem zsebelte be? Vagy Zengő Zoltán jobb lenne náluk, mert ő már igen? Nem hiszem. Ez egy nagyon kemény szakma és biztos vagyok benne, hogy mindenki minden tőle telhetőt megtesz a sportolók sikeréért.
Idén 10 éves a Felix Promotion. Sok díjat elismerést nyertél eddig, de mit tartasz eddigi pályafutásod csúcspontjának?
Nehéz lenne egyet kiemelni, mert tényleg sok volt. Erős Lajos – Wladimir Klitschko EB címmérkőzésének a tető alá hozása, Nagy János – J. Pablo Chacon WBO kisvilágbajnoki címének a Mo-i megszervezése, Said Lawal – Naseem Hamed meccsnek a megkötése, ev Sportmenedzserévé választásom 2011ben, Berki Krisztián “leigazolása” és jelen lenni, amikor olimpiai bajnoki címet szerez Londonban.. Sok csúcspontja volt az eddigi pályafutásomnak, ezért is dolgozom Úgy gondolom, hogy úgy az élet mint a siker egyik nagy titka az, hogy nincs nagy titok. Bármi legyen is a célod,. elérheted, ha hajlandó vagy érte tenni és én hajlandó vagyok!
Fotó: www.monokli.com
