Aprócska, sorszéli hírben olvastam a legújabb rémhírt arról, amit allampolgarsagi ügyben ismét elkövettek. Két évig légióskodott Körmenden az amerikai Rashad Bell, aki most (sokak örömére?) megkapta a magyar allampolgarsagot. Az illető (feltehetően jól, vagy netan túl jól is fizetett) zsoldos azonban idő közben Körmend vagy Paks helyett a kolumbiai Guerreros de Bogota csapatahoz szerződött…
Az eset – túl azon, hogy egyszerre megalazó és nevetséges – sokadszor erősít meg abban a hitben, hogy a magyar kosarlabdazast (de említhetném a szintén lelkes ,,felvevő” kézilabdazast is!) nem erősítik ezek a latszatintézkedések. Több vész el az egyik oldalon, mint ami bejön a masikon. Mert – feltehetően – a mi emberünkkel is valakiknek nagy terveik voltak, azért presszionaltak az allampolgarsag felvételét, miközben a magyar nemzeti együttes Trotter Obival sem tudta megszorítani az Eb-selejtezőn az osztrakokat… Pedig most Ratgéber Laszló ,,professzor” úr ült a kispadon.
S hogy ne csak a kosarasokról essen szó, ugorjunk a masik labdajatékhoz, a kézilabdazashoz tovabb, néhany gondolat erejéig. Mert ott azutan tényleg nagy gyakorlat alakult ki az elmúlt húsz év soran a magyarosítas, pontosabban az allampolgarsag megadatasa terén. Feltenném a kérdést: ki emlékszik még a Veszprém egyébként tényleg kitűnő beallójara, Jurij Zsitnyikovra?
