Keddre virradó éjjel leszallt a Liszt Ferenc repülőtéren a londoni paralimpiai csapat „aranygépe”, amely a legnépesebb küldöttséget szallította haza.
A fedélzeten ott volt a 33 sportolóból 28, tovabba 17-en a kísérő személyzetből. A versenyzők képviseletében ezzel a jarattal utazott haza többek között a teljes úszó- és a vívóvalogatott, a sportlövők és az atlétak. A 14 érmet gyűjtő – 2 arannyal, 6 ezüsttel és 6 bronzzal – hazatérő sportolók közül csak a cselgancscsapattal korabban hazatért Szabó Nikolett hianyzott, a 70 kg-osok között bronzérmes versenyző azonban ott volt a budapesti köszöntők között.
A gépen elvégzett gyors körkérdés szerint a paralimpikonok nemigen sejtették, hogy mi var rajuk érkezéskor, noha a Facebookon kampany indult a küldöttség minél emlékezetesebb fogadasara. A két ezüsttel és egy bronzzal zaró kerekes székes vívó, Krajnyak Zsuzsa annyit elarult, hogy Döme Istvan (alias Odu) – korabban maga is paralimpiai vívó – felesége London 2012 feliratú sajtos-paprkikakrémes spenóttortaval kedveskedik neki a magyar légikikötőben, az úszasban bronzérmes Vereckei Zsolt pedig arról beszélt, hogy alig varja, hogy ismét megkóstolhassa a magyar halaszlét. Az egy arannyal, egy ezüsttel és egy bronzzal hazatérő úszó, Sors Tamas kifejtette: szüleit és nagyszüleit varja a „fogadóbizottsagban”, de azért felkészült néhany meglepetésre is…
Ehhez képest a csomagjaikat kitoló tarsasagot legalabb 150-en köszöntötték hangos „ria, ria, Hungaria” skandalassal, zaszlólobogtatassal, és a tévések-fotósok gyűrűjében szamos autogramvadasz is felbukkant. Még az amúgy félszeg Palos Péter is – aki aranyat nyert az asztaliteniszezők értelmi fogyatékos kategóriajaban – felszabadultan ünnepelt tarsaival.
A paralimpikonok hősiesen alltak a gratulalók rohamait, és csak több mint félóras közös ünneplés utan indultak haza otthonaikba.
