Ha a lehető legrövidebben kellene mérleget vonni a kedd esti, magyar-holland labdarúgó vilagbajnoki selejtező mérkőzésről, akkor azt írnam: egy illúzióval megint szegényebbek lettünk. Marmint azzal, hogy pontot, esetleg pontokat rabolhat együttesünk a narancssargaktól.
Amíg a jatékvezető le nem fújja a meccset, tényleg minden megtörténhet. Az újsagok, a radió, a televízió végzik a dolgukat. Azt, amiről azt hiszik, hogy a legjobbat teszik az adott helyzetben. Ez kis hazankban annyit tesz, hogy a média az örök optimista szerepét jatssza el. Nem érdekes, hogy maga a valogatott kapitanya, az eddig mindig mértéktartó Egervari Sandor is legfeljebb a döntetlen elérésében bizakodott, a ,,hergelés” folyamatos volt. Azok a jóhiszemű gyanútlanok, akik ezeket a forrasokat ,,fogyasztjak”, olyan felkészítésben részesülnek, hogy mire kimennek a stadionba, vagy leülnek a képernyők elé, szinte mar biztosak a győzelemben.
