Hatalmas megtiszteltetés és elismerés érte Kovacs Nikit a legutóbbi, misanói MotoGP-viadalon. A legnagyobbak gumiszallítója, a Bridgestone egy fotóversenyt hirdetett 100. nagydíjgyőzelmük apropójan, melyet a magyar lany nyert meg.
Magyarorszag legeredményesebb női motorversenyzője nem csak a versenypalyan szorgalmas. Ugyan közgazdaszként szerzett diplomat, majd marketinget tanult, de mivel mindig is vonzotta a média vilaga, egy újsagíró iskolat is elvégzett, és végül ez utóbbi terület mellett kötött ki.
Akik figyelik a MotoGP történéseit mar több újsagban és weblapon is talalkozhattak Niki írasaival az elmúlt tíz évben.
Immaron hatodik éve személyesen is jelen van a vilagbajnoki futamokon, ahogy ideje és lehetőségei engedik, masodik éve mar éves belépővel rendelkezik.
Két könyve jelent meg Tóth Anitaval közösen, tavaly pedig a Magyar Sportújsagírók Szövetsége Nívódíjjal jutalmazta egy írasaért.
A MotoGP A-tól Z-ig című könyvben megjelent több mint 500 fotó fele az ő kattintasainak eredménye, mert az évek soran a fotózasban is egyre jobban elmélyült a versenyeken.
Hogyan jött a fotózas?
Kovacs Niki: Mindig is érdekelt a fotózas, emlékszem, gimnazista koromban egy-egy utazas alatt akar 10 tekercs filmet is képes voltam ellőni. Az első tükörreflexes gépet egy iskolatarsam adta kölcsön, el sem hittem, hogy mennyivel több egy automata kisgépnél.
Amikor elkezdtem kijarni a MotoGP versenyekre, természetesen mindig volt nalam fényképezőgép, de sosem gondoltam, hogy a képeim egyszer majd alkalmasak lesznek arra, hogy újsagban megjelenjenek. Azok lettek.
Aztan amikor a masodik könyvünkhöz elkezdtünk képeket keresni, ra kellett jönnöm, hogy a nagy fotósok többnyire csak akció- és egyéb megszokott szituaciókban (pódium, box) készült képeket készítenek, igaz azt fergeteges minőségben.
De engem az egyén érdekelt, az emberi viszonyok és azok a részletek, amiket a TV előtt ülők sosem lathatnak.
Ma mar sokan fotózzak ezeket, de azt mondjak, az én képeim sokszor kilógnak a sorból. Nem feltétlenül technikailag, hiszen tovabbra sem vagyok profi fotós, sőt, de vagy azért mert nő vagyok, vagy mert magam is versenyzem, a képeim allítólag olyan érzelmeket közvetítenek, amit masoké nem feltétlenül.
zzel nyerted meg ezt a versenyt is?
K.N.: Szerintem igen. Bar még mindig nehezen hiszem el, hogy így történt. Tény, olyan képet kerestek a felhívas szerint, ami visszaadja a Bridgestone elhivatottsagat, szenvedélyét a MotoGP-ben, vagy csak megjeleníti a markanevet, terméket, akar művészi úton. es persze mindennek a 100. nagydíjgyőzelmük volt az apropója.
Természetesen ne felejtsük el, hogy a fotózas és annak értékelése szubjektív műfaj! Ez esetben az én elképzelésem talalkozott a bírakéval.
Egyértelmű volt, hogy ezt a képet valasztod?
K.N.: Őszintén? Nem! A felhívas utan készítettem képeket külön erre a „célra”. Azokból végül csak egy került be, mert összesen harom fotóval lehetett palyazni. Valasztottam egyet, amin a termék latszódik, de úgy éreztem, ezzel még nem fogok a legjobb 20-ba kerülni, mert nekem csupan ennyi volt a célom.
Mivel győzelem, szerettem volna egy ünneplős képet, amin a Bridgestone sapka is jól latszódik, sőt ki tudom emelni. Végül pont ez a képem lett a befutó.
Ezen a ponton szeretnék köszönetet mondani Paulovits Imrének, aki szinte kardoskodott a kép mellett, hogy beküldjem.
Mit kell tudni a fotóról? Mikor és hol készült?
K.N.: A szemfülesek szerintem azonnal rajönnek. Jorge Lorenzo MotoGP-s vilagbajnoki győzelmének a napjan készült Sepangban. A datumot sosem fogom elfelejteni, 2010.10.10. Hatalmas élmény volt ott lenni, majd együtt ünnepelni a zartkörű bulin, ahol természetesen Toni Elías is ünnepelt, aki aznap lett a Moto2-es kategória bajnoka.
es ez a győztes pillanat most neked is egy győzelmet hozott.
K.N.: Ne is mondd! Jorge be is kiabalt, hogy a nyeremény fele az övé. Merthogy ő is ott volt az eredményhirdetéskor. Ahogy Ben Spies, Andrea Dovizioso, Jonathan Rea, vagy épp Carmelo Ezpeleta, Hervé Poncharal, szinte a teljes Yamaha csapat, a hondasok, köztük Shuhei Nakamoto, a Dorna kommentatorai, Nick Harris és Gavin Emmet és még sorolhatnam.
erted azt, hogy azok az emberek tapsoltak nekem, akikre felnézek, akiket mar-mar istenként tisztelek, akik ezért vagy azért nekem idolok, példaképek?! Még most is görcsbe randul a gyomrom, ha visszagondolok.
Tudod, sokkal többet nyertem egy fotósversenynél. Baratokat, őszinte szeretetet, felismeréseket masokról és magamról, valamint egy újabb felejthetetlen élményt, napot.
Reméljük idén is készül majd kép az újdonsült vilagbajnokokról.
K.N.: Jó lenne, de valószínűleg a MotoGP-ben és a Moto2-ben is a tengeren túli futamok soran dől majd el a cím, amiken nem leszek ott. Szabadúszóként egész egyszerűen lehetetlen megoldani ezeket az utazasokat. Persze még nem mondtam le a dologról, talan egy repülőtarsasag vagy utazasi iroda felfedezi a reklamértéket egy ilyen útban, és az ott készülő cikkekben, képekben.
Halaval tartozom Matei Miklósnak és a Camera Kft.-nek, akik a technikai hatteret biztosítjak nekem ehhez a szenvedélyemhez.
Mi a következő cél a fotózassal?
K.N.: Ez egyszerű, tanulni, tanulni, tanulni. Ahogy említettem, technikailag még messze vagyok a nagyoktól fotózasban és utómunkaban is. Közben pedig jar az agyam ezerrel, hogy valami olyat csinaljak, amit még senki. Van is egy-két ötletem, amiket remélem, a jövőben még lesz lehetőségem kikísérletezni.
Forras: Wodicska Bea
