A 2012. évi Olimpiáról még a játékok előtt írt cikkemben említettem, hogy a fogadó ország az olimpiai eseménysorozat költségeit rendszerint alulbecsüli, az előnyöket pedig éppenséggel eltúlozza – mondja Matt Bolduc, a dán székhelyű globális befektetési bank, a Saxo Bank részvénypiaci elemzője. Ez egyszerűen a marketinges túlzásoknak, a politikusok zajos nyilatkozatainak a következménye, ezek hivatottak ugyanis a rendező város lakosainak támogatását megnyerni.
es ki hinné? London sem volt kivétel. Politikai és gazdasági szempontból az a szomorú, hogy a londoni Olimpia valódi költségei és igazi haszna örökre rejtve marad, mert a játékok után alig jelennek meg költség-haszon elemzések.
A londoni sporttalálkozó eredeti költségvetése mintegy 2,4-3,9 milliárd fontról szólt. 2007-re a kiadások már 9,3 milliárd fontnál tornyosultak. Manapság a kritikus hangú kommentárok és az ezeket támogató kutatások szerint az Olimpia mintegy 13 milliárd fontba került, míg a Sky Sports egyik leleplező szándékú vizsgálata azt állítja, hogy a közlekedési felújítások miatt a költségek elérhetik akár a 24 milliárd fontot is. Egyes beszámolók szerint csupán a biztonsági előirányzat 1 milliárd fontra rúgott.
Valóra vált a korábbi olimpiák tanúságaira építő előrejelzés, hogy a „csurig megtelt” város sok olyan turistát elriaszt, aki nem a sportesemény miatt érkezne; ők az idén egyszerűen kihagyták Londont. A zsúfoltságtól való félelmükben az Olimpia alatt a britek is inkább otthon maradtak. A szóbeszéd tudni véli, hogy a város legnépszerűbb negyedei és látványosságai az Olimpia kezdeti szakaszában a megszokottnál jóval kisebb tömegeket vonzottak. Arról pedig még csak most érkeznek az adatok, hogy a „túlzsúfoltságtól” való félelem az Olimpia környékén mennyire hatott károsan a kiskereskedelemre.
Az Experian FootFall elemzőcég kimutatta, hogy a játékok két hete alatt a boltokat kevesebben látogatták: Kelet-Londonban mintegy 9,6 százalék volt a visszaesés, Nyugat-Londonban pedig mindkét hétre szerény csökkenés volt jellemző, de az adatokat az egyes események színhelye jelentősen befolyásolta. Nem meglepő, hogy a brit szállodaiparnak az Olimpia kapóra jött, emelkedett a kihasználtság (közel 4,8 százalékkal), és 95 százalékkal nőtt az egy szobára jutó bevétel – szállodaiparban közismert – mutatója is.
Jeremy Hunt, a miniszteri kabinet tagja is beismerte, hogy az Olimpia rövidtávon csak kevéssé lendített a gazdaságon, de hát pontosan ezt panaszolták fel a kiskereskedők. Hunt azt is megállapította, hogy az Olimpia London arcát hosszabb távra „profilírozta a globális terepen”. Ez a kijelentés meglehetősen kétséges, noha a város már eleve jól képviselteti magát. Azzal folytatta, hogy az Olimpia segíthet tolni a brit gazdaság és kereskedelem szekerét. Ugyanez a kijelentés a 2008-as pekingi játékokra nézve még jóval hihetőbb volt, a 2016-os brazil világeseményt illetően pedig talán még inkább klappol (mert Riónak nagyon kell az infrastruktúra, továbbá globális léptékben a város és az ország sem igazán népszerű), az érv azonban kimondottan sántít egy olyan, eleve jelentős idegenforgalmi célpont esetében, mint az egyébként a világ második legnagyobb pénzügyi központjaként ismert London.
Az 2012-es Olimpia árbevétel szempontjából nyilván előnyös volt az Egyesült Királyság számára, de a (tárgyi és immateriális) nettó haszon szempontjából – az egész országra vonatkozó állítólagos hasznot leszámítva – már rendkívül kérdéses az ügy. Az Olimpia is olyan jegyeket mutat, mint a háborús gazdasági konjunktúra, amelyben a befektetések
megtérülése elmarad, mert az épületek, az infrastruktúra és a város általános kicsinosítása csak járulékos előny. Arra pedig aztán igazán semmi esély nincs, hogy az Egyesült Királyságnak megtérüljön a 13-24 milliárd fontos számla.
Ha az Olimpiát szűkebben értelmezve befektetésként fogjuk fel, a 24 milliárd fontos (infrastruktúrát is tartalmazó) számlának éves szinten legalább 3-5 százalék (vagy hasonló mértékű) megtérülést kellene kitermelnie a kormány számára, ami évente 700 millió font nettó hasznot jelent egy örökkévalóságon át, avagy egy londoni lakosra számítva évente 85 fontot. Nem lehetetlen, de a korábbi olimpiai játékok, például Peking és Athén tanúsága szerint az immár kihasználatlan olimpiai létesítmények puszta fenntartási költsége évente több százmilliót elemészthet.
Elég tehát a politikai porhintésből. Az Olimpiáknak gazdasági haszna nincs. Annyira minősülnek befektetésnek, amennyire a kínálat oldali gazdaságpolitika reálisnak.
Az Olimpia témáját félig-meddig pénzügyi szemüvegen át a következő cikkekben is megvizsgáltuk:
1. Olimpiai számok: 50000 Big Mac, 150000 gumi óvszer, 100000 hordozható WC
2. Túlteljesít a FTSE az Olimpia után? A múlt adatai szerint igen!
3. Jótékony hatást fejt ki az Olimpiát támogatása a szponzorcégek részvényeinek árfolyamára?
4. Akar fogadni az Olimpiára? Csemegézzen az online fogadóirodák részvényei közül
5. A házigazda számára gyakran kiábrándítóak az Olimpia gazdasági hatásai
