Juan Pablo Montoya (Fotó: crashPA / xpb.cc)
Montoya ma este megszerezheti pályafutása második bajnoki címét az USA legrangosabb formaautós szériájában: 1999-ben (még a Forma-1-es kaland előtt) a CART elsőségét hódította el, most pedig az IndyCarban diadalmaskodhat. A kolumbiai 2014-ben tért vissza a formaautózáshoz (miután 2006-ban véget érő Forma-1-es karrierje után a NASRCAR-ra összpontosított), „másodvirágzása” legnagyobb sikerét pedig idén májusban érte el, amikor megnyerte az Indianapolisi 500 mérföldest.
Fél szemmel természetesen a Forma-1 eseményeit is figyelemmel követi, és ha felkeresik, szívesen kifejti véleményét az elmúlt időszakban több kritikát is kapó versenysorozatról. „Amerikában mindenki azon agyal, miként tudna előnyre szert tenni ugyanolyan technikával. A Forma–1-ben már a technikák is különböznek, és meglátásom szerint nagyon sok fölösleges dolog van az autókon. Szenzorok százával, túl sok az információ egy csapat számára. Mit tanulhat a Forma–1? Adják vissza a versenyzőknek az irányítást” – mondta az Auto Motor und Sportnak.
„A szenzorok persze maradhatnak, ha a mérnökök ezekből olvassák ki az adatokat az edzések és a verseny után. Miért ne? De a vezetés közben nem kellene rendelkezésre állniuk. Ilyenkor a versenyzőknek magukra kell maradniuk. Ha túl keményen mész, megfizetsz érte. Ha visszafogott vagy, időt veszítesz. A versenyzőt az teszi klasszissá, hogy megtalálja az egyensúlyt. Ha így lenne, sokkal nagyobb különbséget látnál az egyes versenyzők között, mivel a képességeik nyomnák a legtöbbet a latba” – folytatja a 39 éves kolumbiai versenyző.
„Ott vannak például a gumik. Ha az F1-ben túlhevülnek, le kell venned a lábad a gázról. Az IndyCarban csak akkor tudod túlmelegíteni őket, ha igazán odalépsz neki. És eltart egy darabig. De ha túl melegek lesznek, csökkenteni tudod a hőmérsékletüket: csak mész egy lassabb kört. Az F1-ben viszont ha egyszer túlmelegedtek, már használhatatlanok” – magyarázza.
Montoya szerint az F1 annak is issza a levét, hogy túlságosan tökéletes, a résztvevők túlságosan felkészülten érkezik meg az egyes helyszínekre. „Nekünk nincsenek szimulátoraink. Egy F1-es versenyző rendkívül felkészülten érkezik a pályára, ezért egy hétvége alatt nem is végeznek el olyan drámai változtatásokat az autókon. Az IndyCarban fokozatosan hullámzik a teljesítményed, amíg nem találod meg a megfelelő beállítást. Sokszor csak apróságokon múlik. És gyakran ugrunk az ismeretlenbe: azóta, hogy volt az Indy500-as, gyakorlatilag nem is mentünk normális pályán. Mindegyik oválpálya volt, vagy városi. Aztán megérkezel egy klasszikus pályára, mint a Mid Ohio, tesztek nélkül, és mintha beledobnának a mélyvízbe.”
„Amerikában kicsit a veszély is nagyobb. Én jobban szeretem a szűk bukótereket, mivel többet követelnek meg a versenyzőktől. Az F1-ben ha hibázol, már nem jár érte büntetés. Kimész az aszfaltozott bukótérbe, és mész tovább. Itt jön a kavicságy, vagy elveszted a szárnyadat. Az oválpályákon pedig természetesen egyáltalán nincs tér a hibára, mert elképesztően gyorsan mész” – zárja gondolatait a kétszeres (2002, 2003) világbajnoki bronzérmes.
